353/4. A gőzölgő nyugta — Akusztikus visszaigazolás

Az ellenőr óvatosan, pontozókesztyűs kezével nyúlt a gőzölgő rézhengerhez. A fémforróság gyorsan átjárta a vastag szövetet, de a hivatali előírások nem engedélyezték az adminisztratív megtorpanást. A bajonettzáras kupak egyetlen halkan sziszegő tekintéssel engedett, s a henger belsejéből nem porladó irat, hanem egy aranyszegélyű, ropogós nyugta csúszott a tenyerébe.
Amint a papír felülete érintkezett a mélyraktár hűvös levegőjével, halk, fémes pengés csendült fel belőle — pontosan olyan hang, mint amikor egy nagy értékű ezüstpénz koppan a tölgyfa pulton. Az ellenőr szemöldöke magasra szaladt. A nyugtán nem a Központi Iktató szigorú körpecsétje állt, hanem egy nyolcjegyű kódsor, alatta pedig a felirat: „Vételár kiegyenlítve. Rendelmény továbbítva a vevőnek.”
A fenti eladótérből e pillanatban tompa, elégedett mormolás szűrődött le a rejtett csapóajtón keresztül. Az ellenőr megkönnyebbülten bólintott: a rendszer nyilvánvalóan egy automata akusztikai tesztciklust futtatott le. A csőposta hibája nem biztonsági rést jelentett, csupán egy rég elfeledett, mintavételi hurok aktiválódott, amely a selejtnek hitt tételeket prémium áruként könyvelte el a hálózatban.
Nyugodt lelkiismerettel lépett a szállítószalag mellé, hogy leállítsa a szükségtelen gépsort. Ám mielőtt elérte volna a piros vészleállító kart, a mennyezeti csőpálya könyöke fölött, a sötét sarokban egy apró, rézből készült visszapillantó tükör fordult lassan a mélyraktár felé.