353/3. A tömörítőprés dallama — Iktatott visszhang

Az ellenőr dermedten figyelte, ahogy a tömörítőprés nehéz acéllapja lassan ereszkedni kezd a selejtesnek nyilvánított iratcsomók felé. A gép tompa, ütemes robaja mögött azonban nem a zúzódó cellulóz recsegése, hanem a fenti eladótér óraművének lágy ketyegése visszhangzott. A csöndrendelet felügyelője szakmai tapasztalatára támaszkodva azonnal felállította a szigorúan racionális diagnózist: nem akusztikus fegyelmi vétségről volt szó, csupán a csőposta rézvezetékeinek mikroszkopikus hajszálrepedései működtek akusztikus csatornaként, mint egy bizarr hivatali telefon.
Megnyugodva a gépészeti magyarázattól, az ellenőr lazítani próbált a fojtócsipesz szorításán, ám a prés hidraulikus karja váratlanul megtorpant. A Szelektív Irattár automatikája ahelyett, hogy felaprította volna az aranyszegélyű okmányt, finoman egy bársonyborítású szállítószalagra fektette.
A megsemmisítő egység digitális kijelzőjén felvillant a zöld jelzés: „Exportra minősítve – Prémium akusztikus csomag.” Az ellenőr értetlenül meredt a frissen nyomtatott címkére, miközben a szállítószalag halk zümmögéssel megindult felfelé, egyenesen az antikvárium hátsó szobájának rejtett csapóajtója felé.
A mennyezeti csőpálya sárgaréz könyöke felől ekkor éles, fémes kattanás hallatszott, s egy újabb, gőzölgő rézhenger gördült ki a csúszdára.