353/2. A szabályellenes akusztika — A rezonáló selejt

Az ellenőr óvatosan visszatette a tintapárna fedelét, majd felkapta a nehéz, ebonit nyelű hivatali zseblámpát. A Működési Kézikönyv 42. cikkelye világosan kimondta: a préselt állapotban lévő állományi tételek kizárólag passzív cellulózformában létezhetnek, mindenféle utólagos akusztikus megnyilvánulás nélkül. Egy duruzsoló okmány bürokratikus képtelenség volt, nem mellesleg súlyos fegyelmi vétség.
A mélyraktár nyirkos, iratszagú folyosóján végighaladva a hang egyre határozottabbá vált. Az ellenőr a szomszédos rekesz előtt állt meg, ahol a sárgaréz zárókapcsok rejtélyes módon pattanásig feszültek. Szemüvegét megtörölve hajolt a fémrács fölé, meggyőződve róla, hogy csupán a csőposta szellőzőrendszerének hőtágulása okozza a szokatlan rezonanciát. A hibás rugók miatti gépészeti zörgés bevett jelenségnek számított a heti leltározáskor.
Ám ahogy a lámpa éles fénykévéje a polcra vetült, a látvány rácáfolt a száraz magyarázatra. A préselt kataszterkönyv lapjai közül halk, de kristálytiszta társalgás szűrődött ki. Újvevő úr elragadtatott baritonja és az antikvárius büszke, meleg hangja épp egy ritka, kézműves kötésű példány árában egyezkedett – közvetlenül a gőzölgő papírrostok mélyéről.
Az ellenőr riadtan nyúlt a derékszíjára erősített akusztikus fojtócsipeszért, hogy érvényesítse a csöndrendeletet. Ám amint a fém pofa ráharapott az aranyszegélyű margóra, az antikváriumi alkudozás hirtelen megszakadt, s a papír lapjai közül a saját teáskannájának bugyborékolása, valamint a jövő heti fizetéselvonó határozatának gépi felolvasása csendült fel.
A mélyraktár alsó csúszdáján ekkor éles fémcsikordulással megmozdult az automatizált tömörítőprés.