353/5. A visszahúzott nyugta — Optikai ellenőrzés

A réztükör apró kattanással szögbe állt, s csiszolt felületén megcsillant a mélyraktár félhomálya. Az ellenőr dermedten állt a piros vészleállító kar előtt, kinyújtott ujjaival alig hüvelyknyire a gomb felületétől. A szerkezet nem volt vak és nem volt gazdátlan: a fenti eladótérből valaki szándékosan tartotta szemmel a tömörítőprés környékét.
Mielőtt bármelyik hivatali protokoll szerint cselekedhetett volna, a csőposta könyöke halkan felnyögött, és a mennyezeti vezetékből újabb sűrített levegő érkezett. A nyomáshullám nem újabb rézhenget hozott, hanem a réztükör alatti keskeny nyílást pattintotta ki. A sötét résből egy finom finomszerkezeti csipesz nyúlt ki, amely leginkább egy óraműves fém ujjára hasonlított.
A csipesz hihetetlen pontossággal csapott le az ellenőr tenyerében lévő, aranyszegélyű nyugtára. A papír az érintésre ismét kiadta a csilingelő, ezüstpénzre emlékeztető akusztikus jelzést, ahogy a fém szorításába került. A szerkezet nem megsemmisíteni akarta a bizonylatot, hanem visszahúzni a hálózatba.
Az ellenőr nem ellenkezett. A hivatali szabályzat harmincadik cikkelye szigorúan tiltotta a mechanikus visszacsatolási hurkok kézi akadályozását, különösen, ha azok akusztikus visszaigazolást generáltak. A csipesz egyetlen lendületes mozdulattal szippantotta fel a nyugtát a csőpálya sötétjébe, ahonnan azonnal elégedett, tompa kattanás hallatszott a felszínről.
Odalent a szállítószalag magától leállt, mintha a feladatát tökéletesen elvégezte volna. A réztükör lassan visszabillent eredeti helyzetébe, de a peremén egy apró, gőzölgő lencse nyitva maradt – egyetlen éber szem a mélyraktár csendjében.