347/2. Az átvételi elismervény — A hivatali nyugalom

Az antikvárius hátrált két lépést, miközben a félhomályból egy gépies fegyelemmel teli, elviselhetetlenül élére vasalt zubbonyt viselő alak lépett elő. Az érkező meg sem rebbent az antikvárium poros rendetlenségétől; hűvös szakszerűséggel hajolt a nyitott utazóláda fölé, mintha csak egy régóta esedékes műszaki műszakot kezdene meg.
– A B-12-es egység leltári zárása hét percet késik – jegyezte meg a hivatalnok száraz, monotón hangon, miközben a zubbony zsebéből előhúzott egy szigorúan iktatott nyomtatványt. – A rugós szerkezet kalibrálatlan rezonanciát bocsát ki. Ez eljárásrendi szabálytalanság.
Az antikvárius torkából csak egy rekedt nyüszítés jött ki. Kétségbeesetten próbálta jelezni, hogy ő csupán az üzlet bérlője, és fogalma sincs semmiféle B-szárnyról vagy lüktető hengerekről. A hivatalnok azonban tudomást sem vett a boltos rémületéről; ujjai finom, rutinos mozdulattal emelték ki az egyes számmal jelölt sárgaréz kulcsot a selyembélésből.
A láda belsejéből ekkor halk, fojtott kattanás hallatszott, mintha maga a gépészeti szerkezet is feszülten várná a bürokratikus végkifejletet. A hivatalnok kimérten megkocogtatta a kulcs szárát, majd hűvös mozdulattal a reszkető antikvárius felé nyújtotta az iktatótollat.
– Írja alá a továbbítási jegyzéket. A viszkozitási szint fenntartása innentől az ön hatásköre.
A félhomályban a B-12-es állvány irányából ekkor újabb, halk sziszegés hallatszott, mint egy frissen kiadott gőzszelep sóhaja.