347/3. A viszkozitási jegyzék — A kötelező aláírás

Az antikvárius reszkető ujjai közt megcsúszott a nehéz, hideg iktatótoll. A száraz műveleti ív szélén megpattant a fémhegy, majd egyetlen ügyetlen mozdulat nyomán a toll egyenesen a nyitott utazóláda lüktető fogaskerekei közé hullott.
A láda belsejéből éles, száraz reccsenés hallatszott. A rugós szerkezet mohón bekebelezte az írószerszámot, mintha csak egy régóta várt alkatrészt kapott volna meg, s a számozott rézkulcsok egyszerre fordultak el negyedfordulatnyit.
– A dokumentációs folyamat kényszerűen átsorolva – jelentette ki a hivatalnok rezdülésmentes arccal. Egyáltalán nem tűnt bosszúsnak; a bürokrácia nem ismer méregbe gurulást, csak módosított eljárásrendet.
A férfi a zubbonyából egy kisméretű, hűvös tapintású fémbélyegzőt halászott elő, és minden teketória nélkül rányomta azt a mozdulatlanná dermedt antikvárius izzadt homlokára. A tintapárna égett rézszagot árasztott.
– Átvétel visszaigazolva. A B-12-es egység átvétele megtörtént.
A B-12-es állvány mögött ekkor mély, fémes csikorgással mozdult meg a fal panelje. A félhomályos polcsor mögül egy nyirkos, lefelé vezető lépcsőfok villant elő, melynek alján apró, sárgaréz számlap ketyegett egyenletesen.