346/4. A guruló irathenger — Az átsorolt iktatószám

A hajszálcsíkos öltönyös hivatalnok megállt, és tekintetével követte a cipője orrának koccanó rézpántos hengert. Egy pillanatra sem zökkent ki hivatali hűvösségéből; nem gyanakvást vagy félelmet érzett, hanem a rendetlenség miatti mély elégedetlenséget.
– Iktatási szabályszegés – mormolta, majd lehajolt, és két ujjal felemelte az eltévedt tárgyat. – Egy kilencedik kategóriájú irathenger jelenléte a gépészeti átmeneti zónában súlyos eljárási mulasztás.
A henger belsejében valami halkan megzördült. Nem papír volt az, hanem sűrű, fémes folyadék, amely komótosan hullámzott a sárgaréz burkolat mögött. A hivatalnok kitámasztotta a henger kupakját, ám ahelyett, hogy kiszabadított volna bármit is, csupán egy apró, viaszolt papírcsíkot húzott ki a nyílásból.
A papírra gondos bürokrata kézzel írt sorszámot nyomtattak. A jövevény megigazította csiptetős szemüvegét, majd felolvasta a szöveget:
– „Ellenőrzési tartalék, átmenetileg folyékony állapotban rögzítve.”
Elégedetten bólintott. Tehát a szelepben megszüntetett akusztikai szivárgás nem egyedi eset volt, hanem a raktári leltár hiányossága. Szakszerű mozdulattal elővette a zsebéből az iktatóbélyegzőt, ráütötte a rézpántos cső oldalára a „Leltározva” feliratot, majd a hengert határozott mozdulattal benyomta a legközelebbi csővezeték nyitott szellőzőnyílásába.
A cső mélyén tompa locsogás hallatszott, amint az anyag összekeveredett a gőzmosoda kenőolajával. A hivatalnok elégedetten porolta le a kezét, ám ekkor a kazánház mennyezetéről vékony, szirupos csepp hullott egyenesen a vállára.