345/7. A kiváló minőség ára — Az üzemanyaggá vált elit

A kazánház forró fogaskerekei közt a kenőanyaggá vált Ellenőr hamar megtalálta az új hivatali egyensúlyt. A súrlódás csökkentése terén nyújtott teljesítménye kifogástalan volt: vékony, egyenletes rétegben vonta be a csikorgó réztengelyeket, büszkén simulva a forgó alkatrészekre. Nem volt már szüksége bádogdobozra; a ritmikus gépi mozgásban meglelte az adminisztratív tökéletességet.
Miközben az alacsony nyomású leeresztőszelep tengelyén terült szét, felnézett a felső csővezetékek felé. A bársonyon emelkedő, I. osztályúnak minősített bádogdobozok – a hivatali hierarchia csúcsára jutott kollégák – épp most érkeztek meg a központi kazán fogadógaratjához.
A gépezet bronzkara nem kitüntetést nyújtott át nekik, hanem egyetlen nyers mozdulattal a tomboló tűztérbe borította a teljes szállítmányt. A prémium tisztviselők kiváló fűtőértékű üzemanyagként lobbantak el, hogy gőzzel lássák el a tengelyeket.
Az Ellenőr elégedetten sercegett a csapágyban. Az átsorolás nem bukás volt, hanem az egyetlen fennmaradási forma a Rendszerben: a selejt élt tovább, a kiválóakból pedig füst lett.
A sötét sarokban, a kazán árnyékában halkan megzördült egy elhagyatott, poros bőrönd zárja.