345/6. A szúrópróba ára — Az átsorolt minőség

A gőzhajtású leolvasófej fémes sziszegéssel csapódott le az első konzervre. A perforáló tű átszúrta a szomszédos bádogtetőt; a nyíláson át sűrű gőz és egy rövid, elégedett szörcsögés csapott fel. A gépezet mechanikus számlálója egy halk kattanással regisztrálta az eredményt, majd a zöld jelzőlámpa villant fel: másodosztályú ipari kenőzsír, azonnali felhasználásra érett.
Az Ellenőr büszke izgalommal várta a saját felülvizsgálatát. Szilárd meggyőződése volt, hogy az ő hermetikus tömítése és példás állaga legalábbis miniszteri szintű minősítést érdemel. A szonda felette is megállott. A tüzesen izzó acéltű teketória nélkül hatolt át az ő bádogfedelén is.
A szúrás helyén heves nyomásváltozás keletkezett. A leolvasófej mély, rezonáló hangon szürcsölte be az Ellenőr szerves állományának mintáját, miközben a belső fogaskerekek veszett kattogásba kezdtek. Az Ellenőr már felkészült a hivatali dicséret fogadására, ám a gépezet dicsérő oklevél helyett egy durva rézbélyegzőt sújtott a doboz oldalára.
– Átsorolás: alacsony nyomású leeresztőszelep-tömítés – hirdette a mechanikus tölcsér fémhangja.
A szállítószalag billenőlemeze ebben a pillanatban kioldott. Míg a szomszédos bádogdobozt egy bársonnyal bélelt emelőcső a felsőbb hivatali szintek felé juttatta, az Ellenőr doboza egy sötét, szűk lefolyónyílásba zuhant, egyenesen a gőzkazán dörzsölődő tengelyei felé.
A tisztségviselő a tetején lévő friss perforáción át még látta a szomszédos tétel elegáns emelkedését, mielőtt ő maga végleg a kazánház forró fogaskerekei közé szivárgott.