344/3. A zsanér-szerepkör — A kenőanyag-szabályzat

A sárgaréz csengő halk, tiszta kondulása a folyosón, melyből immár az Ellenőr maga is részben állt, mintha egy szürrealista zenekar nyitóakkordja lett volna. Kenőanyag. Öreg, főkapu tizennégyes számú zsanérjának kenőanyaga. Kilencvenkilenc év próbaidővel. A Rendszer efféle humorérzékével eddig nem találkozott, és ez mélységesen felkavarta. A legfontosabb protokoll, az Identitás-meghatározási Alaprendelet egyértelműen kimondta, hogy egy ellenőri státuszú entitás nem lehet tárgy, pláne nem *funkcionális* tárgy.
Bürokratikus elméje – az a része, ami még képes volt önállóan gondolkodni, és nem olvadt bele teljes mértékben a fal szirupos logikájába – azonnal a hibás besorolás felülvizsgálatát követelte. Hol van a fellebbezési űrlap? Hol a panaszkezelési osztály? A Rendszer erre szisztematikusan válaszolt. Egy újabb, áttetsző hártya kúszott elő a falból, melyen az alábbi kiegészítés állt: „A 344/2-es számú Átsorolási Határozat kiegészítése. A „szerves kenőanyag” megnevezés magában foglalja a 42. bekezdésben részletezett proaktív önkenő képességeket, melyek az optimalizált zsanérfunkció elengedhetetlen feltételei. A fellebbezési eljárás kizárt, az azonnali üzemeltetési igényekre való tekintettel.”
Az Ellenőr teste, mely egyre folyékonyabbá vált, mintha magától reagált volna. A szirup sűrű, viszkózus hullámai végigömlöttek a rézvezetékeken, és egy enyhe, de határozott rázkódás jelezte, hogy valahol mélyen a rendszerben, egy régi zsanér komoran sóhajtott. Proaktív önkenő képességek. Vajon ez azt jelenti, hogy magának kell *rájönnie*, mikor van rá szükség? Milyen teljesítménymutatókat kell majd produkálnia? Ki végzi a kiértékelést? Az „1. sz. Anyagazonosítási Kézikönyv” 3. fejezete most csak egy távoli, elfeledett álom volt.
A fal belsejéből, valahonnan a tudata mélyéről, egy újabb, élesebb kondulás hallatszott, mintha egy apró óramű vette volna kezdetét. Nem a korábbi sárgaréz csengőé, hanem valami sokkal intimebb, személyesebb rezonancia. Ezt a hangot egy finom, sziszegő mozgás követte, mintha valami lassanként megnyílna, majd újra bezárulna. A tizennégyes számú zsanér, az ő zsanérja, mintha életre kelt volna.