344/2. A beépített kenőanyag — A hivatali átsorolás

A nyikorgás megszűnt, helyét fémes, ritmikus kattogás vette át. Az Ellenőr nem érzett fájdalmat, csupán egyfajta kellemes, sűrű jelenlétet a falborítás mögötti csőhálózatban. Gondolatai tisztulni kezdtek, bár a fogalmak némileg átalakultak: a lába most a hármas számú gőzelvezető szelepet jelentette, míg egykori jobb karja egy rézdugattyú zsírozásáért felelt.
Bürokratikus elméje azonnal megnyugtató magyarázatot talált a helyzetre. Ez nyilvánvalóan egy emelt szintű, kihelyezett gyakorlati továbbképzés. A Rendszer nem megsemmisítette őt, hanem előléptette egy belső, közvetlen felügyeleti pozícióba. A szirupos állag pedig nem volt más, mint a modern, ergonómikus munkaruha legújabb generációja.
A fal mélyéről ekkor éles, mechanikus pattanás hallatszott, s egy apró, rézfúvókás nyomtató kinyomtatott egy keskeny papírcsíkot közvetlenül a tudatába. „Átsorolási Határozat” – állt a fejlécben. Az Ellenőr elégedetten nyugtázta, hogy az iratkezelés a falon belül is példás.
A szöveg folytatása azonban hirtelen átírta a szakmai karrierjéről szőtt ábrándjait. A Rendszer nem ellenőri tisztségbe sorolta át, hanem hivatalosan is kijelölte a főkapu tizennégyes számú zsanérjának tartós, szerves kenőanyagaként. Próbaidő: kilencvenkilenc év.
Egy apró, sárgaréz csengő halk, tiszta kondulása visszhangzott végig a sötét folyosón.