343/2. A szirupos klímarendszer — A téves iktatás

Az ellenőr megfontoltan lehelyezte a tollát, majd igazított egyet a szemüvegén. A falból kilépő szirupillatú gőz nem tévesztette meg: pontosan tudta, hogy a Hivatali Üzemeltetés végre életbe léptette a nyári páratartalom-szabályozó direktívát. A vakolat alatti halk dobolást pedig a központi csőhálózat hőtágulásának tulajdonította.
– A hatékonyság jegyében – mormogta, és lapozott egyet az iktatókönyvben, hogy új oszlopot nyisson a rendkívüli klímajelenségek dokumentálására.
A fiók mélyén ketyegő rézgomb időközben befejezte a forgást, de az általa szórt finom, aranyszínű por már vékony rétegben borította a gemkapcsokat. Az ellenőr egy apró ecsettel gondosan összesöpörte a csillogó szemcséket, majd egy üres tintásüvegbe adagolta őket. A címkére precíz gyöngybetűkkel ráírta: „Irodai rézoxid-hordalék – B kategória”.
Ekkor a vakolat szélén lévő réz kulcslyuk halk kattanással kiszélesedett. Nem gőz jött ki belőle többé, hanem egy keskeny, rézből hajtogatott tölcsér, amelyből egy szorosan felgöngyölt, viaszos papírszalag gördült ki egyenesen az íróasztal lapjára.
Az ellenőr megelégedetten bólintott. Az automatizált belső levelezés mindig is a kedvenc vívmányai közé tartozott. Amikor azonban kigöngyölte a hivatalosnak tűnő iratot, a fejlécben nem a megszokott iktatószám fogadta. A nyomtatott betűk halálos pontossággal sorolták fel a táskájában lapuló sonkás szendvics összetevőit és a vaj zsírtartalmát.