343/1. A guruló alkatrész — A rendíthetetlen rendszerezés

A rézgomb halkan ketyegve gurult át az átmeneti aktatár tölgyfa polcai között, míg végül meg nem torpant az íróasztal lábánál. Az ott ülő ellenőr meglepett szemöldökráncolással hajolt le érte. Nem volt szokása felvenni ismeretlen eredetű tárgyakat, de az íróasztala alatti szigorú, mértani rendet bántotta ez a hívatlan apróság.
Óvatosan az ujjai közé fogta a fémgombot. A csiszolt rézfelület szokatlanul meleg volt, ritmikus kattogása pedig kísértetiesen hasonlított egy precíz zsebóra ketyegésére. Az ellenőr gondosan megtörölte egy kockás zsebkendővel, majd behelyezte a legfelső fiókban lévő fa rendeződobozba, pontosan a gemkapcsok és a tintapatronok közé.
– Rend a lelke mindennek – mormogta elégedetten, és azonnal visszatért a szétterített iktatókönyvhöz, ahol az újonnan beérkezett leltári tételeket kellett katalógusba vennie.
A papírszagú csendet azonban alig egy perccel később halk, fémes sercegés törte meg. A fiók mélyén a rézgomb lassan, módszeresen forogni kezdett, és finom, aranyszínű port szórt a gondosan elrendezett gemkapcsokra. Az ellenőr megállította a tollát a levegőben, de nem a gomb mozgása lepte meg, hanem a falból halkan kiszűrődő, ütemes dobolás.
Egy apró, rézből készült kulcslyuk nyílt meg a vakolat szélén, amelyből halvány, szirupillatú gőz szivárgott elő.