342/9. A végső elszámolás — A beépített alkatrész

– Keverőmechanizmus és dobozolási kísérőhang – bicentett elégedetten Az Új Vevő, és anélkül, hogy megtorpant volna, megragadta a rézdrót nyelű kanalat. – A kiszolgálóegység nemcsak italt biztosít, de a minőségbiztosítási jegyzőkönyv fizikai hitelesítését is előkészíti. Rendkívül átgondolt architektúra.
Kortyolt egyet a gőzölgő, sűrű fekete folyadékból. Az íze meglepően emlékeztetett a frissen nyomtatott akták és a pörkölt mogyoró keverékére. Egyetlen határozott mozdulattal elővette a táblagépét, és rákoppintott a végső jóváhagyás gombra: „Az objektum műszakilag makulátlan, az automatizált infrastruktúra teljesen önfenntartó.”
Ekkor a sötét nyílásból előnyúló apró, rézizmos kéz nem a csészéért nyúlt, hanem finoman, de ellentmondást nem tűrően kitépte a táblagépet a kezéből. Az Új Vevő meglepett, de még mindig elismerő pillantással figyelte, ahogy a gép eltűnik a fal mélyén, helyére pedig egy csiszolt réztábla csúszik ki.
A táblán frissen vésett, még meleg betűk álltak: „342. SZÁMÚ LELTÁRI TÉTEL: AUTOMATIZÁLT AUDITOR. BEÉPÍTÉSE BEFEJEZŐDÖTT.”
A férfi csak ekkor vette észre, hogy a lába körül a padlóburkolat záródott össze, és a falból korábban kihullott rézcsavarok most az ő cipőjének talpát rögzítették szilárdan a tölgyfapadlóhoz. A szirupos fal finoman meglendült, és lágyan a háta mögé simult, tökéletes illeszkedéssel.
– Ergonómiai pozicionálás a folyamatos felügyelethez – suttogta még utoljára, mielőtt a rézlemezek záródtak volna a mellkasa előtt.
A csendes szobában már csak egy rézgomb maradt a földön, amely halk, egyenletes ketyegéssel elindult a szomszédos átjáró felé.