342/1. Az új auditor — A szirupos rutin

Az Új Vevő, miután lelkesen azonosította a „Bárhol is tartozzék” protokoll ősrégi implementációját, teljes gőzzel vetette bele magát az adminisztratív útvesztőbe. Az antikvárium hátsó szobája immár nem a csendes por és az elfeledett történetek birodalma volt, hanem egy lüktető, zümmögő központ, ahol a rézkarok serényen forgatták a megsárgult pergameneket, és az édes, fojtogató gőz beborította a levegőt. Az Új Vevő, feszült koncentrációval, az újonnan aktivált rendszer előtt állt, noteszét szorosan markolva.
„Fűtési rendszerek átfogó karbantartási terve, kiegészítve szerves alapú adathordozók kenési protokolljával,” diktálta saját magának, miközben a falból jövő „KLIKK-KLIKK-KLIKK” hangok mintha helyeslően válaszoltak volna. A szirupos pára valahogy nem tűnt neki kellemetlennek; inkább egyfajta „működési indikátorként” értelmezte. Gyorsan felvázolt egy új, rendkívül részletes karbantartási ütemtervet, amely tartalmazta a „szirup utántöltési gyakoriságát” és a „pergamenlapok kopásállóságának havi ellenőrzését”.
Az Új Vevő nem elégedett meg csupán a megfigyeléssel. A falon lévő repedés, amelyből a rendszer láthatóvá vált, most egyfajta „szerviznyílásként” funkcionált számára. Rendszeresen bekukucskált, tollával óvatosan megkocogtatta a pulzáló rézkarokat, mintha azok gépek lennének, és nem egy titokzatos, élő architektúra részei. A rézkarok erre enyhe rezgéssel reagáltak, és újabb, korábban sosem látott iratlapok kezdtek el forogni, tele furcsa, régies írásjelekkel.
A napi audit rutinjának szerves részévé vált az is, hogy a falból időnként kipöfékelő, enyhén ragacsos szirupot mintavételre gyűjtötte kis kémcsövekbe, melyeket gondosan felcímkézett: „1. minta: Kötési hatékonyság ellenőrzése”, „2. minta: Viasztartalom elemzése”. Az antikvárium padlója lassan ragacsos szőnyeggé változott, ám Az Új Vevő ezt csupán a „nem megfelelő tapadású felületi kezelés” tünetének tekintette, és már jegyzetelte is az „új padlóburkolati protokoll” szükségességét.
A rendszer lüktetése egyre erősebbé vált. Az Új Vevő szinte érzékelte, ahogy a réz és pergamen organikus hálózata egyre több és több információt dolgoz fel. Egyre feszültebb lett, de nem félelemtől, hanem a határtalan adminisztratív kihívásoktól. A munka sosem fogyott el. Egy újabb „KLIKK!” hallatszott a falból, hangosabban, mint eddig bármikor. Egy apró, ezüstös csavar esett ki a fal egyik réz eleméről, és pattogva gurult a ragacsos padlón, elhaladva Az Új Vevő lába mellett, majd eltűnt a polcok sűrűjében.