338/4. A közvetlen bevitel — Az édes teher

A tekercsen a „Feldolgozás” szó élesen ütött. Az Új Vevő szemei a fenyegető tűre meredtek, majd Az Antikváriusra, akinek arcán a rémült belátás ült.
„Feldolgozás? Mégis mit jelent ez? Bevezetni valahová? Vagy engem kell feldolgozni?” Az Új Vevő hangja elcsuklott, ahogy a szilva émelyítő illata betöltötte a teret.
Az Antikvárius lassan leengedte védekező kezét. „A Protokoll alapos” – motyogta, a tűhegyet fixálva. „A Szilva Esszencia nem termék, hanem hiányállapot. És a hiányt pótolni kell. A feldolgozás a beviteli folyamatot jelenti. Közvetlenül. Önhöz.”
Az Utazóláda halk sziszegéssel reagált. A tűhegyen gyűlő csepp sűrűsödött, sötétedett. Az Új Vevő hátrált, de a láda fémkarja gyorsan korrigált, tartva a *hatékony feldolgozáshoz* szükséges távolságot. Egy rejtett gomb felvillant a láda oldalán, mély zümmögéssel. Az esszencia a tűhegyen besűrűsödött, készen állt a „bevezetésre”. Az Antikvárius morbid kíváncsisággal figyelte a megfakult arcú Új Vevőt. Ez a bürokrácia nem ismer elnézést.
A zümmögő hang egyre mélyebbé vált, mintha valami ősi gépezet ébredne.