338/1. A személyes végrehajtás — A szilvás adósság

Az Új Vevő, akinek arca a felvillanyozott örömtől egy elfeledett főkönyv halvány árnyalatára váltott, lassan leengedte a hivatalos dokumentumot. Ősi kulináris titkokról szőtt álmai gyorsabban párologtak el, mint szilvapálinka nyári napon. A grandiózus, rejtélyes aroma csupán bürokratikus légfrissítő volt, a hiábavalóságban rejlő hatékonyság emlékműve.
Az Antikvárius eközben csupán felsóhajtott, egy olyan hangot hallatva, mely számtalan elfeledett szabályzat súlyát hordozta. Látott már ilyen adminisztratív abszurditást, bár talán soha nem volt még ilyen… illatos. Tekintete a most már mozdulatlan fémtendrilre siklott, amely, miután leadta a maga ítéletét, azzal az elégedett arckifejezéssel húzódott vissza, mint egy hivatalnok, aki épp az utolsó, legkényelmetlenebb űrlapot pecsételte le.
A csendet, ami ezután következett, csak az Utazóláda mélyéből érkező halk, de kitartó *kattogás* törte meg. Ez egy ritmus volt, állandó és megingathatatlan, egy kíméletlen dokumentációs gépezetet sejtetve. Hirtelen egy addig rejtett, új nyílás zúgva tárult fel az oldalán. Egy friss, kissé vastagabb, pergamenre emlékeztető lap kezdett előbújni, lassan, szinte vonakodva. Érezni lehetett rajta a frissen préselt papír összetéveszthetetlen illatát, vegyülve az immár ismerős, intézményes szilvaaromával.
„Ó, ne már,” morogta az Antikvárius, bár tudta, hogy a „ne már” ebben a kontextusban pont annyit ért, mint egy elfeledett paragrafus. Az Új Vevő, még mindig a Szilva Fenntartási Protokoll sokkjában, mechanikusan nyúlt az új dokumentumért. Látványa nem javított a helyzeten.
A fejléc vastagon szedett betűi nem hagytak kétséget: „Rendkívüli Tétel. Az Utazóláda Kiegészítő Előírása. Tárgy: A Kulináris Gyámság 007-es tételének felülvizsgálata és a kapcsolódó adósságok rendezése. Határidő: azonnal. Megjegyzés: A Protokoll folyamatos aromás adagolásának elmaradása esetén az örökös páclé beszedése azonnali behajtással történik. Szankció: A Szilva Protokolljának személyes végrehajtása.” Aláírás: „Az Adósságkezelő Iroda, a Végtelen Könyvelés Számlavezetője.”
Az Új Vevő szája tátva maradt. Nemcsak, hogy nem egy elveszett receptet talált, hanem most már adóssága is volt egy ősi, bürokratikus entitásnak. Ráadásul az illatosítási rendszer karbantartásának elmulasztása esetén a „személyes végrehajtás” kilátásba helyezése nem tűnt egyáltalán étvágygerjesztőnek. A padló recsegett.