336/5. A rezgő fémszál — A regisztrált felelősség

A hűvös fémszál ritmikus rezgése felerősödött, majd a résből egy tűhegyes, finom grafithegy emelkedett ki, mint valami eltévedt óraműves szonda. Az Új Vevő meglepődve hajolt közelebb, de a tekintetét nem tudta levenni a szokatlan látványról. A fémszál lázas gyorsasággal, apró kanyarulatokkal karcolni kezdett egy miniatűr, rézbevonatú papírtekercsre, ami a rekesz alól tekergőzött elő.
– Ez egy automatikus garanciális hibabejelentő – állapította meg az Antikvárius büszkén, miután sikerült visszanyernie a hivatali magabiztosságát. – Látja? A gép maga is elismeri a folyamat szabályosságát. A felelősségátruházási jegyzőkönyv nyomtatása folyamatban van.
A szalag halkan pattogva kanyargott ki a ládából. Az Új Vevő óvatosan elkapta a végét, és a szemeit szűkre nyitva próbálta kibetűzni a mikrofilmes méretű karaktereket. A szöveg fejlécén a következő felirat állt: „Tulajdonosi jogviszony és kulináris kockázatvállalási nyilatkozat”.
– Ott van – mutatott a lap alsó részére az Antikvárius száraz, diadalmas mosollyal. – Az ön ujjlenyomata már rá is került a gomb lenyomásakor. A megkövesedett gyümölcs helyreállítási költségei, valamint a lejárt szavatosság miatti hulladékkezelési illeték mostantól önt terhelik.
Az Új Vevő azonban nem háborodott fel. Lassan végighúzta az ujját a frissen nyomtatott papírszalagon, majd az apró fémszálra nézett, ami hirtelen elhallgatott. Egy halk kattanás kíséretében a rekesz mélyén egy második, még kisebb karom mozdult meg, és felmutatott egy miniatűr, viaszpecséttel ellátott kulcsot.
– Úgy tűnik – mondta az Új Vevő halkan, miközben a kulcsért nyúlt –, hogy a felelősségvállalási nyilatkozat alsó pontja szerint a hulladékkezelési illeték kifizetésével egyúttal megváltottam a láda titkos főszerkezetének hozzáférését is.
A háttérben az antikvárium öreg faliórája baljósan elütötte a félórát.