334/1. A friss mappa — Az automata kézbesítés

A pult feletti sárgaréz csengő rezgése még ki sem hunyt a levegőben, amikor a boltajtó fölötti kis kolomp is megbillent. Az Új Vevő magabiztos léptekkel lépett be a poros üzlethelyiségbe, miközben gépiesen porolta le kalapjáról az utcai szmog finom szemcséit. Az eladótér tökéletesen kihalt volt, ám a pult mértani közepén heverő, makulátlanul fehér mappából még enyhe nyomdafesték-illat szállingózott.
A látogató közelebb lépett. Szemernyit sem lepődött meg a szakszerű kiszolgálás hiányán; az ehhez hasonló, komoly múltra visszatekintő intézményekben az áru köztudottan szerette maga intézni a saját értékesítését. Amikor ujjával óvatosan megérintette a szűz papír hideg szegélyét, a padlódeszkák alól mély, ütemes rezonancia emelkedett ki.
Odalent, a sötét tölgyfa rekesz mélyén az Antikvárius torkán fennakadt a szó. A sötétbársony bélés teljes mértékben elnyelte kétségbeesett tiltakozását, miközben a láda aljába épített acélgörgők kattanását kristálytisztán érzékelte. Az Utazóláda belső mechanikája gépies precizitással kapcsolta be a saját szállítópályáját.
A pult mögötti padlólap halk szisszenéssel csúszott oldalra, s a mélyraktári lift felvonócsigája egyenletes tempóban emelte fel a nehéz tölgyfa szerkezetet. Az Új Vevő elégedetten bólintott, amint a láda fedele pontosan kilencven fokos szögben felpattant, feltárva a gondosan lajstromozott, működőképes organikus adatgyűjtő berendezést.
– A leírásnak tökéletesen megfelel – állapította meg a vevő, s átvette a mappa tetejére csatolt elismervényt. A pult szélén álló tintatartóban ekkor magától megbillent a lúdtoll.