333/1. A mozgó mértékegység — Az örökös funkció

Az Antikvárius egy pillanatra úgy érezte, mintha maga a fém lenne, amelyből az Utazóláda készült. A lépésszámláló piros számjegyei nemcsak a fémfelületbe olvadtak, hanem mintha az ő idegrendszerébe is beékelődtek volna. A kattanás utáni csend nem tartott sokáig. A mozgó raktár enyhe rángatással ismét megindult, de most már más volt a ritmus. Nem az illúzió volt, hogy ő tolja a ládát, hanem nyilvánvalóvá vált: ő *mozgatja* azt, belülről.
„Ah, nagyszerű! Elindultunk!” – harsogta az Utazóláda, hangja immár kellemesen tónusos bariton, mely az Antikvárius koponyájában visszhangzott. „Üdvözlöm az új pozícióban! Az első kilométerkeretként történő bejegyzését rögzítettük. Az Ön feladata innentől kezdve a kijelölt útvonalon tartani a mozgásmenetet, miközben folyamatosan kalibrálja a távolsági adatokat. Gondoljon rá úgy, mint egy dinamikus, élő mérőszalagra!”
Az Antikvárius döbbenten pislogott. Élő mérőszalag? A remény, ami az utolsó lépésszámig vezette, most egy száradó tócsává vált a talpa alatt. A teste, mely korábban fáradtan, de mégis önállóan mozgott, most az Utazóláda szerves része volt, egyfajta belső meghajtórendszer, amelynek minden rezgése az ő izmaiból táplálkozott. A láda oldalán a piros számjegyek villogtak, és elkezdtek újra számlálni, de ezúttal nem egy cél felé, hanem a végtelenbe.
„Kezdheti is az első szakaszt!” – folytatta az Utazóláda, majd egy gépi kattanással egy kis, kerek nyílás tárult fel a láda felső részén. Abból egy frissen iktatott, lilás gőztől páráló aktacsomag gurult ki, majd egy apró, teleszkópos kar nyúlt ki, hogy finoman az Antikvárius ölébe helyezze. „Ez az első szállítás! A 333/1-es számú ügyirat, célja: az Átmeneti Aktatár. Kérem, szíveskedjen elindulni a bal oldali sínpályán!”
Az Antikvárius lassan, bizonytalanul mozdította „testét”. Az új nyílás, ahol az aktacsomag megjelent, ismerősnek tűnt, mintha ő maga lett volna annak a gépezetnek a következő állomása, amelyből az irat épp most érkezett. A remény utolsó szikrája pislogott el, ahogy megértette: ő maga a rendszer. Egy távoli, enyhe reszelős hang jelezte, hogy a labirintus mélyén valami más is mozgásba lendült.