Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
301/7. A karamellizált menekülés — A bezárt cukrászda pánikja
Mr. Henderson, homlokát törölgetve, lázas sietséggel lapozta fel a zsebében hordott kézikönyvet, bár a lapok szélei gyanúsan ropogtak, mint a frissen sült ostya. „Világos, mint a nap!” – kiáltotta, hangjában a pánik és a tudományos makacsság furcsa keverékével. „A sárgaréz kilincs és a tölgyfa tok elektrokémiai kölcsönhatásba lépett a pincéből felszálló, sűrű szacharid-gőzökkel. Ez egy egyszerű kolloidális átmenet! Ha elegendő nyomást gyakorolunk a molekuláris rácsra, a folyamat visszafordul.”
Az Antikvárius azonban nem hallgatott rá. Sápadt arccal bámulta az Új Vevőt, aki kétségbeesetten próbálta kihúzni a kezét a karamellizálódott ajtógomb szorításából. A rágógumi-szerű réz nyúlt, nyúlt, majd egy hangos reccs kíséretében elengedte a férfi ujjait, de a kilincs helyén most egy borostyánsárga, áttetsző nyalóka meredezett, benne egy tökéletesen megőrzött, fémből maradt csavarral.
„A kabátom!” – nyöszörögte eközben a Kopcos Úr. Amikor megpróbálta letörölni az ujjaira ragadt mézeskalács-port a nehéz gyapjúszövetbe, a kabát szegélye azonnal megkeményedett, és rózsaszín, fanyar illatú vattacukorrá kezdett foszlani a szeme láttára. Minden egyes mozdulatával csak növelte a ragacsos káoszt.
A padló alól ekkor újabb, mélyről jövő, bugyborékoló sóhaj hallatszott. A deszkák réseiből halványzöld, sűrű szirup kezdett szivárogni, amely lassan, de feltartóztathatatlanul kúszott a megriadt társaság lába felé. Mr. Henderson kétségbeesetten keresett valami semlegesítő szert, de a polcról leemelt sósavas üvegben a folyadék már sűrű, málnaszínű szörpként hullámzott.
A szoba sarkában, a legsötétebb polc tetején, a nehéz lexikon lassan megdőlt, és lapjai közül egy apró, ezüstösen csillogó, cukormázas kulcs csúszott a padlóra, pontosan a terjedő zöld massza közepébe.
Az Antikvárius azonban nem hallgatott rá. Sápadt arccal bámulta az Új Vevőt, aki kétségbeesetten próbálta kihúzni a kezét a karamellizálódott ajtógomb szorításából. A rágógumi-szerű réz nyúlt, nyúlt, majd egy hangos reccs kíséretében elengedte a férfi ujjait, de a kilincs helyén most egy borostyánsárga, áttetsző nyalóka meredezett, benne egy tökéletesen megőrzött, fémből maradt csavarral.
„A kabátom!” – nyöszörögte eközben a Kopcos Úr. Amikor megpróbálta letörölni az ujjaira ragadt mézeskalács-port a nehéz gyapjúszövetbe, a kabát szegélye azonnal megkeményedett, és rózsaszín, fanyar illatú vattacukorrá kezdett foszlani a szeme láttára. Minden egyes mozdulatával csak növelte a ragacsos káoszt.
A padló alól ekkor újabb, mélyről jövő, bugyborékoló sóhaj hallatszott. A deszkák réseiből halványzöld, sűrű szirup kezdett szivárogni, amely lassan, de feltartóztathatatlanul kúszott a megriadt társaság lába felé. Mr. Henderson kétségbeesetten keresett valami semlegesítő szert, de a polcról leemelt sósavas üvegben a folyadék már sűrű, málnaszínű szörpként hullámzott.
A szoba sarkában, a legsötétebb polc tetején, a nehéz lexikon lassan megdőlt, és lapjai közül egy apró, ezüstösen csillogó, cukormázas kulcs csúszott a padlóra, pontosan a terjedő zöld massza közepébe.
Ebben a részben
Szereplők
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Helyszín
- fo-helyszin
Előző jelenet szereplői
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.