Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
301/6. A kristályosodó inga — A ragacsos másodpercek
Mr. Henderson azonnal előrántotta zsebéből az órásnagyítót, és gyanakodva vizsgálta az inga lassuló mozgását. „Tiszta fizika!” – mormolta önelégülten, miközben az orra hegyére tapadt egy apró, zöld porszem. „A megnövekedett páratartalom és a szacharóz-molekulák elektrosztatikus vonzása nehezíti el az acélt. Semmi természetfeletti, egyszerűen csak túl sokáig állt a nedves pincében az a százéves melaszos hordó, és most kipárolog.”
Az Antikvárius azonban nem osztozott a tudományos optimizmusban. Aggódva figyelte, amint az Új Vevő remegő kézzel a kilincs felé nyúl. „Várjon!” – kiáltott rá, de nem a félelem, sokkal inkább a kereskedelmi fegyelem hangján. „A távozás előtt még rendeznünk kell a megtekintett darabok eszmei értékét!” Ám a vevő ujjai már rázáródtak a sárgaréz gombra. Legnagyobb döbbenetére a fém nem hideg volt és kemény, hanem nyúlós és ragacsos, mint a meleg karamell. A gomb egy halk, nyúlós cuppanással engedett a szorításnak, de nem fordult el.
Eközben a Kopcos Úr megpróbálta felhúzni a faliórát, hogy megállítsa az édes ritmust, de amikor a kulcsot a fészekbe illesztette, a számlap fája engedett a nyomásnak. Ujja mélyen belesüllyedt a patinás tölgyfába, amely most leginkább egy frissen sült mézeskalács állagát idézte. Az óra mutatói egy utolsót rándultak, majd végleg beleragadtak a sűrűsödő időbe.
A bolt legsötétebb sarkában, a legfelső polcon pihenő, nehéz bőrkötéses lexikon gerince halkan megrepedt, és egyetlen, fanyar fahéjillatú porszemet fújt a lenti, ragacsos káoszra.
Az Antikvárius azonban nem osztozott a tudományos optimizmusban. Aggódva figyelte, amint az Új Vevő remegő kézzel a kilincs felé nyúl. „Várjon!” – kiáltott rá, de nem a félelem, sokkal inkább a kereskedelmi fegyelem hangján. „A távozás előtt még rendeznünk kell a megtekintett darabok eszmei értékét!” Ám a vevő ujjai már rázáródtak a sárgaréz gombra. Legnagyobb döbbenetére a fém nem hideg volt és kemény, hanem nyúlós és ragacsos, mint a meleg karamell. A gomb egy halk, nyúlós cuppanással engedett a szorításnak, de nem fordult el.
Eközben a Kopcos Úr megpróbálta felhúzni a faliórát, hogy megállítsa az édes ritmust, de amikor a kulcsot a fészekbe illesztette, a számlap fája engedett a nyomásnak. Ujja mélyen belesüllyedt a patinás tölgyfába, amely most leginkább egy frissen sült mézeskalács állagát idézte. Az óra mutatói egy utolsót rándultak, majd végleg beleragadtak a sűrűsödő időbe.
A bolt legsötétebb sarkában, a legfelső polcon pihenő, nehéz bőrkötéses lexikon gerince halkan megrepedt, és egyetlen, fanyar fahéjillatú porszemet fújt a lenti, ragacsos káoszra.
Ebben a részben
Szereplők
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Helyszín
- fo-helyszin
Előző jelenet szereplői
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.