Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
301/8. A Cukormázas Végzet — Az Édesen Bezárt Sors
A kulcs, ahelyett, hogy egyszerűen elmerült volna, sisteregni kezdett a zöld szirupban. A padlódeszkák alól halvány, szinte dallamos zúgás hallatszott, mely fokozatosan erősödött. Mr. Henderson „Szacharid-polimerizáció!” – dadogta, de szavai hamar kétségbeesett nyikorgássá változtak, ahogy szemüvege bepárásodott az égett cukor szagától.
A zöld massza egy halk „plöccs” kíséretében elnyelte a kulcsot, majd nem csak terjedni kezdett, hanem *emelkedni*. Felkúszott a vitrinek lábain, vastag, menta illatú bevonattal borítva őket. A könyvgerincek ropogósra karamellizálódtak, édesen pattogtak, mint a tűzbe dobott mogyoró.
Az Antikvárius hátrált, arcát gyöngyöző cukormáz fedte. A Kopcos Úr kabátja szétfoszlott, és a padlóra érve azonnal belesüllyedt a zöld masszába. Az Új Vevő cipője talpa édesgyökér-szerűen nyúlt ki, meggyökerezve a terjedő cukorerdőben.
A padló alól érkező zaj már nem nyögés volt, hanem egy elégedett, morajló *gurgulázás*. A falak puhulni kezdtek, a mennyezetről pedig apró, cukorbevonatú csillárok csepegtek. Mr. Henderson döbbenten látta, hogy tolla tintája mézszínű, és a papír szélén virágmintákban kristályosodik. Az Antikvárium bezárult. Nem csupán az ajtaja, hanem maga a létezése. A bolt egy hatalmas, zölden pulzáló, ragacsos, édesen illatozó cukrászdává vált, melynek minden szeglete a karamellizált menekülés örök emlékműveként állt. A lakók pedig, akiket a rendszer magába olvasztott, már csak színes, édes díszítések voltak a polcokon, örökre bevonva a legfinomabb cukormázba.
A távoli, édesen ropogó falakon túlról egy csengettyű szólalt meg.
A zöld massza egy halk „plöccs” kíséretében elnyelte a kulcsot, majd nem csak terjedni kezdett, hanem *emelkedni*. Felkúszott a vitrinek lábain, vastag, menta illatú bevonattal borítva őket. A könyvgerincek ropogósra karamellizálódtak, édesen pattogtak, mint a tűzbe dobott mogyoró.
Az Antikvárius hátrált, arcát gyöngyöző cukormáz fedte. A Kopcos Úr kabátja szétfoszlott, és a padlóra érve azonnal belesüllyedt a zöld masszába. Az Új Vevő cipője talpa édesgyökér-szerűen nyúlt ki, meggyökerezve a terjedő cukorerdőben.
A padló alól érkező zaj már nem nyögés volt, hanem egy elégedett, morajló *gurgulázás*. A falak puhulni kezdtek, a mennyezetről pedig apró, cukorbevonatú csillárok csepegtek. Mr. Henderson döbbenten látta, hogy tolla tintája mézszínű, és a papír szélén virágmintákban kristályosodik. Az Antikvárium bezárult. Nem csupán az ajtaja, hanem maga a létezése. A bolt egy hatalmas, zölden pulzáló, ragacsos, édesen illatozó cukrászdává vált, melynek minden szeglete a karamellizált menekülés örök emlékműveként állt. A lakók pedig, akiket a rendszer magába olvasztott, már csak színes, édes díszítések voltak a polcokon, örökre bevonva a legfinomabb cukormázba.
A távoli, édesen ropogó falakon túlról egy csengettyű szólalt meg.
Ebben a részben
Szereplők
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Helyszín
- fo-helyszin
Előző jelenet szereplői
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.