Véget nem érő történet

Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő

297/8. A zöld kódolt üzenet — Az ébredő mechanika

A parányi, izzó fogaskerék, mindössze egy porszem a mechanikai káosz nagyszabású tervében, halk zümmögésbe kezdett. Nem a szokásos fémzörgés volt ez, hanem egy puha, szinte éteri rezgés, amely tökéletes összhangban visszhangzott az új vevő implantátumaiból áradó pulzáló zöld fénnyel. Ez már nem csupán jelzés volt; ez egyenesen *adás* volt. Egy magas, szinte észrevehetetlen nyüszítés töltötte be a levegőt, mintha egy elfeledett modem próbálna csatlakozni egy olyan szerverhez, ami már régen nem létezik. A nagyobb sárgaréz fogaskerék, amely eddig rendíthetetlenül gurult a szerencsétlen kopcos úr felé, egy pillanatra megállt, zakatoló ritmusa megtört. Egyszer, majd kétszer megfordult a peremén, mintha kalibrálná magát, mielőtt megújult, szinte fanatikus céltudatossággal felgyorsult volna.
A kopcos úr fulladozó hangot hallatott, egy gázzal kevert nyüszítést, miközben az ólomlábnyomok szilárdan fogva tartották. Szemei, a saját adóellenőrzésétől rettegő adórevizor pánikjával tágra nyíltak, cikáztak a guruló halál és a lebegő, zölden izzó hírnök között. Az antikvárius, akinek arca már a vitrinüvegen keresztül is áttetszőnek tűnt, most hirtelen felélénkült. „Ez… ez a digitális kódolás! Az öntött ólom az adatátvitel archaikus protokollja, a fogaskerekek pedig a mobil adathordozók!” – kiáltotta, mintha egy abszurd konferencián tartana előadást, ahol a közönség egyetlen tagja sem ért semmit. A mondatai ezúttal nem szilárdultak meg; helyette gőzzé váltak, és a plafonról ereszkedő mérleg fémdobozából érkező, egyre dühösebb kaparászás elnyelte őket.
Az új vevő, akinek zöld implantátumai most már olyan intenzíven szikráztak, mintha egy rosszul bekötött karácsonyfa-égősor próbálná beindítani az egész antikváriumot, mozdulatlanul állt. Tekintete a lebegő fogaskerékre szegeződött, mintha az lenne a válasz az univerzum minden rejtélyére, vagy legalábbis a mai akciós könyvek listájára. A kis fogaskerék lassan ereszkedni kezdett, lefelé, egyenesen a zsebtükör felé, amit Mr. Henderson ejtett el. A tükör, fénytelenül, szétzúzva hevert a padlón, de ahogy a kis fogaskerék közeledett, a törött üvegszilánkokon halvány, zöld pislákolás jelent meg, mintha minden egyes darabka egy mikroszkopikus képernyővé változna.
Mr. Henderson, aki eddig csak nézte a kibontakozó káoszt, most hirtelen lehajolt, mintha fel akarná szedni a tükör darabjait. De mozdulata inkább egy megdermedt szobor rángatózásához hasonlított, mintsem egy céltudatos cselekedethez. A zöld fény, amely eddig csak lüktetett, most egyetlen, éles, szúró sugárban egyesült, és egyenesen a kopcos úr homlokára vetült. Nem égette, nem is melegítette, csak ott volt, egy zöld pecsétként, miközben a guruló fogaskerék már alig egy arasznyira járt a szerencsétlen lábától. Az antikvárium pedig, mintha csak egy rossz operett díszlete lenne, zörgött és nyikorgott, jelezve, hogy a függöny még messze van a záró felvonástól. A zöld fény egy pillanatra felerősödött, majd halványulni kezdett, de mielőtt teljesen eltűnt volna, a padló alól halk, ritmikus kattogás hallatszott, mintha valami nagy és bonyolult szerkezet ébredt volna fel álmából.
Ebben a részben

Szereplők

  • a-kopcos-ur
  • az-antikvarius
  • az-uj-vevo
  • mr-henderson

Helyszín

  • fo-helyszin

Előző jelenet szereplői

  • a-kopcos-ur
  • az-antikvarius
  • az-uj-vevo
  • mr-henderson

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.