297/7. A guruló fogaskerék — A zöld fényes üzenet

A fa padlón koppanó sárgaréz fogaskerék nem maradt sokáig nyugalomban. Mintha egy láthatatlan, de annál elszántabb gépezetbe illeszkedett volna be, hirtelen forogni kezdett, de nem a tengelye körül, hanem a peremén gurulva, céltudatosan egyenesen a kopcos úr lába felé. Az ólomgőz, amely eddig csak amolyan passzív-agresszív ködként terjengett, most sűrűn gomolyogni kezdett körülötte, mintha egy miniatűr, füstölgő felvonulást rendezne a szökevény alkatrész tiszteletére.
Az antikvárius szája tátva maradt, az arca még a legősibb pergameneknél is sápadtabb volt. „Ez… ez egy automatizált könyvelési egység!” – ripakodta, mintha ezzel a megállapítással egyből meg is oldódna a probléma, vagy legalábbis besorolná egy kezelhető kategóriába. A mondat elhagyta a száját, és azonnal ólombetűkké sűrűsödött a levegőben, majd koppanva a padlóra esett, mintha maga is egy elszámolás tételét képezné.
A fogaskerék megállíthatatlanul haladt tovább, egyenesen a kopcos úr ólomnyomatai felé. Az úr, akinek a lába még mindig a padlóhoz volt rögzítve, most már nem dühösen rángatózott, hanem inkább kétségbeesetten. Arcán az olvasatlan adóbevallások pánikja tükröződött, miközben próbált elmenekülni a guruló sárgaréz fenyegetés elől, ami egyre hangosabban kattogott a közeledtével. Az új vevő zöld implantátumai olyan erősen izzottak, hogy a levegőben apró szikrák táncoltak, mintha egy rosszul bekötött karácsonyfa-égősor próbálna rövidzárlatot okozni.
Mr. Henderson, látván a fogaskerék útját, hirtelen elengedte a zsebtükröt. Az ezüstös felület lefelé fordult, fénytelenül zuhant a földre, de még mielőtt elérte volna azt, a plafonról leereszkedő mérleg fémdoboza még dühösebben rángatózott, és egy második, még kisebb, de még bonyolultabb fogaskerék esett ki belőle. Ez a második alkatrész, alig néhány milliméter átmérőjű, nem gurult. Ehelyett finoman lebegni kezdett a zöld fénycsóva közepén, mint egy apró, ragyogó levéltetű, jelet adva a padlóra zuhant társának.