297/4. Az Ólomöntvény Igazság — A Megszilárdult Titkok Nyomata

A sötét, olajos folyadék komótosan kúszott végig a tölgyfa deszkák réseiben, mintha csak egy lusta tintahal igyekezne kitölteni a teret. Mr. Gable hátrébb lépett volna, ám a sarkában fészkelő zöld implantátumok halk, elégedett kattanással nyugtázták a viszkózus anyag közelségét. Úgy tűnt, a fém és a hús közötti határok kezdenek kissé elmosódni ezen a különös délutánon.
Az antikvárius megnyugtatóan meglegyintette a kezét. „Nincs ok az aggodalomra, uraim! Ez csupán a mechanika természetes kenőanyaga” – magyarázta, miközben előhalászott egy foszlott törlőrongyot. „A guruló archívum néha megköveteli a kényeztetést, nehogy csikorogjon a fogaskerék. Egyszerű karbantartási rutin.” Mr. Henderson kétkedve figyelte, ahogy az olajszerű pép megállapodott a kopcos úr félcipője körül.
A magabiztos elmélet azonban azonnal összeomlott, amikor a folyadék a hideg levegőn hirtelen megdermedt. Nem megfagyott, hanem apró, tökéletesen formázott ólombetűkké és nyomdai kliséké kristályosodott ki. A kopcos úr döbbenten meredt a lábfejére: a cipőjét körbefogó fémbetűk tisztán kibetűzték az eltitkolt adóhátralékának pontos összegét. A padló nem kente a kerekeket; fizikai formába öntve nyomtatta ki a jelenlévők legféltettebb titkait.
Miközben mindannyian mozdulatlanná váltak az igazság nehéz ólomsúlya alatt, Mr. Henderson zsebéből egy apró, sárgaréz keretes zsebtükör csúszott a porba. A tükör különös, zöldes fényt vetített fel a plafonra, ahol egy újabb, még meg nem formált árnyék kezdett lassan körvonalazódni.