297/3. A Padló Könyvelése — A Rejtett Fiókok Dörgése

A lüktetés, mely korábban csak halk zümmögésként jelentkezett, most már valóságos ritmusra váltott, mintha a padló egy gigantikus, óraműves lény tüdeje lenne, mely végre fellélegzik. A mechanikus illat elnehezítette a levegőt, mintha egy elfeledett gépterem ajtaját nyitották volna ki, mely évszázadokig rejtegetett fogaskerekek és rugók titkát őrizte. A portól belepte, ám masszív padlódeszkák finoman, de érezhetően emelkedtek és süllyedtek, mintha egy lassú, gravitációs hullámon lovagoltak volna. A kopcos úr a zsebében tartott, zölden pulzáló számlára nézett, melynek vibrálása szinkronba került a lába alatti dübörgéssel. Ez már nem csupán egy üzleti tranzakció volt, hanem valami sokkal intimebb, egyfajta kozmikus könyvelési nyilatkozat.
Az antikvárius, mintha élete legnagyszerűbb operáját dirigálná, kitárta karjait. „Látják, uraim!” – kiáltott, hangja alig hallatszott a föld alatti dörgésben. „A rendszer kommunikál! A főkönyv, maga a bolygó vénája, most a legmélyebb titkait tárja fel! Ezek nem egyszerű rezgések, hanem adatok, melyek a mélyraktárban lévő guruló archívumot frissítik. Minden egyes mozdulat, minden egyes rezdülés, egy új bejegyzés! Csodálatos, nemde?” Mr. Gable, az új vevő, akinek zöld implantátumai most már mintha belülről is sugároztak volna, bizonytalanul bólintott. Valahogy sejtette, hogy az „adatfrissítés” nem pontosan úgy működik, ahogy azt az antikvárius elképzeli.
Mr. Henderson, aki az első sokk után valami elfojtott reménnyel a szemében figyelte a történéseket, megpróbált megszólalni, de csak egy rekedtes sóhaj jött ki a torkán. Az antikvárius arca, a remény és a büszkeség furcsa keverékével, ragyogott a félhomályban. „Érzik, hogy a padló alatti fogaskerekek, mintegy gigantikus orsók, elkezdtek forogni?” – tette fel a költői kérdést, miközben a padló egyre inkább egy lassú, de hatalmas emelőszerkezetté változott. „Ez az igazi aktív bejegyzés! A padló mozog, mert a tételek rendeződnek! És nem csak a mi tételeink, hanem az egész városé!”
Ekkor, mintha válaszolva a szavaira, a padló közepén, ahol a sárgaréz csavar korábban beleilleszkedett, egy vékony, de határozott repedés jelent meg. Nem szimpla repedés volt, hanem egy szabályos, precízen körvonalazott rés, mely lassan, reccsenő hangok kíséretében elkezdett tágulni. A résen keresztül, a mélyből egy hideg, fémes szag áramlott fel, és vele együtt valami sötét, fényes, csúszós anyag kezdett előbukkanni. Nem tűz, nem víz, nem gőz volt, hanem valami, ami az „adat” fogalmának egy rendkívül kézzelfogható, és némileg olajosan ijesztő megnyilvánulása volt. A Guruló Főkönyv éppen most nyitotta meg első fejezetét, és a borítója sokkal vastagabbnak tűnt, mint azt bárki gondolta volna.