Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
283/1. A kalauz bejárása — Az expressz érkezése
A jegylyukasztó hangja egyre hangosabb, közelebb és követelőzőbb lett. Már nem távoli visszhang volt, hanem egy ritmikus *katt-katt* zaj, amely mintha egyenesen a remegő padlódeszkák alól fakadt volna. Finom porfátyol kezdett felszállni a repedésekből, magával hozva az ózon és az avas fém összetéveszthetetlen illatát. A desztilláló, miután látszólag betöltötte művészi célját, most már csak egy rosszindulatú zümmögéssel lüktetett, mint egy óriási, dühös rovar.
Mr. Henderson, elhagyva az olajos rongyot, fojtott kiáltással próbált beékelődni egy halom antik kalapdoboz mögé. Arca halálsápadt volt.
Az új vevő azonban a helyén maradt, szemei tágra nyíltak, amit a Köpcös úr csak remélni tudott, hogy még mindig művészi extázis. – A szimbolikus robbanás! A rendszer összeomlása belülről! – gurgulázta, látszólag teljesen érzéketlenül a nagyon is valós veszélyre.
Éppen ekkor, egy dübörgő, zúgó hanggal, amely az egész épületet megrengette, a hátsó fal egy része – nem az, amin a desztilláló csupán *tettet*, hogy áttör, hanem egy masszív téglából épült – megrepedt, meghajlott, majd befelé robbant. Por, tégladarabok és vakolat hullott alá. Az újonnan keletkezett, szaggatott nyíláson át egy pár csillogó acélsín bukkant elő, majd egy metrókocsi összetéveszthetetlen, piszkos eleje. Egyetlen, küklopsz-szerű fényszórója vakító, sárga sugarat vetett a hátsó szoba poros káoszába.
A Köpcös úr homlokáról már nem csak izzadságcseppek folytak, hanem a por és a fekete korom is. Szája kinyílt, de hang nem jött ki belőle. Még ő sem tudta ezt „interaktív, szürrealista föld alatti performance”-ként eladni. A jegylyukasztó hangja most már tisztán hallatszott, egyenesen a metrókocsi belsejéből, ahol egy sötét sziluett éppen a peronra lépni készült. Vagyis, hát... a hátsó szoba romjaira.
Mr. Henderson, elhagyva az olajos rongyot, fojtott kiáltással próbált beékelődni egy halom antik kalapdoboz mögé. Arca halálsápadt volt.
Az új vevő azonban a helyén maradt, szemei tágra nyíltak, amit a Köpcös úr csak remélni tudott, hogy még mindig művészi extázis. – A szimbolikus robbanás! A rendszer összeomlása belülről! – gurgulázta, látszólag teljesen érzéketlenül a nagyon is valós veszélyre.
Éppen ekkor, egy dübörgő, zúgó hanggal, amely az egész épületet megrengette, a hátsó fal egy része – nem az, amin a desztilláló csupán *tettet*, hogy áttör, hanem egy masszív téglából épült – megrepedt, meghajlott, majd befelé robbant. Por, tégladarabok és vakolat hullott alá. Az újonnan keletkezett, szaggatott nyíláson át egy pár csillogó acélsín bukkant elő, majd egy metrókocsi összetéveszthetetlen, piszkos eleje. Egyetlen, küklopsz-szerű fényszórója vakító, sárga sugarat vetett a hátsó szoba poros káoszába.
A Köpcös úr homlokáról már nem csak izzadságcseppek folytak, hanem a por és a fekete korom is. Szája kinyílt, de hang nem jött ki belőle. Még ő sem tudta ezt „interaktív, szürrealista föld alatti performance”-ként eladni. A jegylyukasztó hangja most már tisztán hallatszott, egyenesen a metrókocsi belsejéből, ahol egy sötét sziluett éppen a peronra lépni készült. Vagyis, hát... a hátsó szoba romjaira.
Ebben a részben
Szereplők
- a-kopcos-ur
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Helyszín
- antikvarium-hatso-szobaja
Előző jelenet szereplői
- a-kopcos-ur
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.