Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
282/5. A modern remekmű — A föld alatti végállomás
A morajlás hirtelen mély, belső remegéssé fajult, amely már nemcsak a sárgaréz csöveket, de a hátsó szoba korhadt padlódeszkáit is ütemes táncra bírta. Mr. Henderson ijedten hátrált a sarokba, úgy szorongatva az olajos rongyot, mintha az pajzsként megvédhetné a fémmonstrum haragjától. Az új vevő sápadtan, ám megbabonázva meredt a vadul rázkódó szelepekre.
A Köpcös úr, bár homlokán kövér izzadságcseppek hirdették a végveszélyt, széles, teátrális mozdulattal tárta szét a karját, mintha mindig is erre a pillanatra várt volna.
– Látják? Ez a katarzis! – kiáltotta túl a gép fémes dühét. – A rendszer fizikai síkon is kifejezi az elutasítást! A fogyasztói társadalom salakja most távozik a művészet kohójából!
Ekkor a gép gyomrából egy fojtott, pneumatikus csattanás hallatszott, majd a desztilláló tölcsére hatalmasat tüsszentett. Egy kormos, nehéz, olajtól csöpögő bőrtáska repült ki belőle, és hangos puffanással landolt közvetlenül a vevő lábánál. A táska szája a becsapódástól szétnyílt, és tucatnyi lyukasztott menetjegy, valamint egy rézgombos, vizes vasutaskabát csúszott ki belőle a porba.
A vevő lélegzete elakadt a gyönyörűségtől.
– Ez... ez leírhatatlan! – suttogta áhítattal, miközben lázasan kotorta elő a csekkfüzetét. – A tömegközlekedés elszemélytelenedése... a föld alatti lét mementója! Megveszem! Bármit megadok érte!
A Köpcös úr azonban már meg sem hallotta a felkínált összeget. Dermedten bámulta a vizes vasutaskabát hajtókáján díszelgő arany hímzést: Fővárosi Föld Alatti Expressz. A tompa puffanások és a fojtogató gőz nem a művészet hírnökei voltak. A reggeli gyorsvonat éppen most fúrta át magát a mélyraktár téglafalán.
A szoba hirtelen beálló csendjét egy távoli, ritmikus fémhang törte meg a padlódeszkák alól: egy kalauz jegylyukasztójának ütemes, követelőző kattogása.
A Köpcös úr, bár homlokán kövér izzadságcseppek hirdették a végveszélyt, széles, teátrális mozdulattal tárta szét a karját, mintha mindig is erre a pillanatra várt volna.
– Látják? Ez a katarzis! – kiáltotta túl a gép fémes dühét. – A rendszer fizikai síkon is kifejezi az elutasítást! A fogyasztói társadalom salakja most távozik a művészet kohójából!
Ekkor a gép gyomrából egy fojtott, pneumatikus csattanás hallatszott, majd a desztilláló tölcsére hatalmasat tüsszentett. Egy kormos, nehéz, olajtól csöpögő bőrtáska repült ki belőle, és hangos puffanással landolt közvetlenül a vevő lábánál. A táska szája a becsapódástól szétnyílt, és tucatnyi lyukasztott menetjegy, valamint egy rézgombos, vizes vasutaskabát csúszott ki belőle a porba.
A vevő lélegzete elakadt a gyönyörűségtől.
– Ez... ez leírhatatlan! – suttogta áhítattal, miközben lázasan kotorta elő a csekkfüzetét. – A tömegközlekedés elszemélytelenedése... a föld alatti lét mementója! Megveszem! Bármit megadok érte!
A Köpcös úr azonban már meg sem hallotta a felkínált összeget. Dermedten bámulta a vizes vasutaskabát hajtókáján díszelgő arany hímzést: Fővárosi Föld Alatti Expressz. A tompa puffanások és a fojtogató gőz nem a művészet hírnökei voltak. A reggeli gyorsvonat éppen most fúrta át magát a mélyraktár téglafalán.
A szoba hirtelen beálló csendjét egy távoli, ritmikus fémhang törte meg a padlódeszkák alól: egy kalauz jegylyukasztójának ütemes, követelőző kattogása.
Ebben a részben
Szereplők
- a-kopcos-ur
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Helyszín
- antikvarium-hatso-szobaja
Előző jelenet szereplői
- a-kopcos-ur
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.