Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
283/2. A kalauz fellépése — Az expressz jegyellenőrzése
A sötét sziluett, mintha csak egy átlagos megállóból érkezne, megfontolt léptekkel kilépett a metrókocsi gyomrából, a téglatörmelékre. Nem volt semmi hősiesség a mozdulatában, semmi dráma, csak egy unott, fáradt professzionalizmus. Egy magas, szikár férfi volt, hibátlanul vasalt, bár poros egyenruhában. Kezében a jegylyukasztó olyan magabiztosan kattogott, mintha nemrégiben rommá nem zúzott volna egy antikvárium hátsó falát.
A Köpcös úr arcán a döbbenet lassan átadta a helyét egy pánikszerű számításnak. Ez most valóságos, ez nem egy absztrakt desztilláló gőzös szimfónia. Ez egy metró. A *valódi* metró. És ez a kalauz valószínűleg nem a modern művészeti performánszok elvárt résztvevője. Azt viszont még mindig nem tudta felfogni, hogy a vevő miért nem esik pánikba.
– A kalauz! A haladás könyörtelen hírnöke! – lihegte az új vevő, szeme tágra nyílt, hangja pedig már-már dühösen szuggerálta az igazát. – A rendszer, mely *áttör* a konvenciókon, hogy érvényesítse önmagát! Ez a művészet nyers ereje!
A kalauz egy pillanatra megállt, körbenézett a hátsó szoba porlepte romjain, majd a desztillálóra szegezte tekintetét. Orrán megrezzent a bajsza, mintha valami kellemetlen szagot érezne. Aztán, minden dráma nélkül, mintha csak egy zsúfolt reggeli járaton lenne, előhúzta tollát és egy apró noteszt.
– Jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre! – mondta unottan, hangja mély volt és fáradt, de tagadhatatlanul autoriter. – És mi ez a bűz? Valami elfolyt? Esetleg egy illegális desztilláló?
Mr. Henderson, aki egy kalapdoboz mögül figyelt, felnyögött. A Köpcös úr pedig már érezte, hogy ez a délután nem csak az ő üzleti hírnevét, hanem talán az egész létezését fogja romba dönteni. A kalauz tekintete lassan rá szegeződött, a notesze lapjára írt néhány szót, majd felvonta a szemöldökét, mintha a Köpcös úr lett volna a válasz a „mi ez a bűz” kérdésre. A desztilláló eközben egyre idegesebben szörcsögött, mint egy felbosszantott víziló.
A Köpcös úr arcán a döbbenet lassan átadta a helyét egy pánikszerű számításnak. Ez most valóságos, ez nem egy absztrakt desztilláló gőzös szimfónia. Ez egy metró. A *valódi* metró. És ez a kalauz valószínűleg nem a modern művészeti performánszok elvárt résztvevője. Azt viszont még mindig nem tudta felfogni, hogy a vevő miért nem esik pánikba.
– A kalauz! A haladás könyörtelen hírnöke! – lihegte az új vevő, szeme tágra nyílt, hangja pedig már-már dühösen szuggerálta az igazát. – A rendszer, mely *áttör* a konvenciókon, hogy érvényesítse önmagát! Ez a művészet nyers ereje!
A kalauz egy pillanatra megállt, körbenézett a hátsó szoba porlepte romjain, majd a desztillálóra szegezte tekintetét. Orrán megrezzent a bajsza, mintha valami kellemetlen szagot érezne. Aztán, minden dráma nélkül, mintha csak egy zsúfolt reggeli járaton lenne, előhúzta tollát és egy apró noteszt.
– Jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre! – mondta unottan, hangja mély volt és fáradt, de tagadhatatlanul autoriter. – És mi ez a bűz? Valami elfolyt? Esetleg egy illegális desztilláló?
Mr. Henderson, aki egy kalapdoboz mögül figyelt, felnyögött. A Köpcös úr pedig már érezte, hogy ez a délután nem csak az ő üzleti hírnevét, hanem talán az egész létezését fogja romba dönteni. A kalauz tekintete lassan rá szegeződött, a notesze lapjára írt néhány szót, majd felvonta a szemöldökét, mintha a Köpcös úr lett volna a válasz a „mi ez a bűz” kérdésre. A desztilláló eközben egyre idegesebben szörcsögött, mint egy felbosszantott víziló.
Ebben a részben
Szereplők
- a-kalauz
- a-kopcos-ur
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Helyszín
- antikvarium-hatso-szobaja
Előző jelenet szereplői
- a-kopcos-ur
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.