278/1. A bíbor zseton — Hívás a csatornából

Az Antikvárius elégedetten szívta be a levendulagőzös levegőt, miközben elismerő pillantást vetett a kirakatra. Mr. Henderson és az új vevő csillogó, gyűrődésmentes zsugorfóliában merevedtek a portál üvege mögött, akárcsak két gondosan elrakott, prémium minőségű dísztárgy. A fülkében szuszogó köpcös úr egyenletes horkolása ritmikus megnyugvást hozott a bolt poros csendjébe. A hűségprogram munkája kifogástalan volt.
A bolt küszöbénél felhangzó halk koccanás azonban megtörte az idillt. Az Antikvárius kíváncsian igazított egyet a szemüvegén, majd komótosan az ajtóhoz sétált. Lenyomta a sárgaréz kilincset, és kilépett a járdára. A csatornarács szélén, a nedves aszfalton egy bíborvörös zseton pihent, aminek felülete finoman lüktetett a köztéri lámpa borostyánsárga fényében.
Az öreg óvatosan lehajolt, s száraz ujjaival felcsípte a hűvösnek hitt fémdarabot. A zseton meglepően meleg volt, s mikor megfordította, apró, vésendő feliratot pillantott meg rajta: „Alsó szinti karbantartás — Díjmentes felülvizsgálat.”
Mielőtt visszaléphetett volna az üzletbe, a csatornarács sötétjéből halk, fémes kaparászás és egy meglepően udvarias köhögés hallatszott.
– Elnézést a zavarásért – szólalt meg egy kimért hang a mélyből. – A kirakatisor-bővítéshez érkeztem. Megkérhetem, hogy nyissa ki az alsó gépészeti lejárót?