274/1. Az új beléptetőrendszer — Rézkapu a hegyvidéken

A mélyraktárból érkező ketyegés szabályos ritmusra váltott, mintha egy régi falióra próbálná kimérni a kirakatban hömpölygő új domborzat ütemét. Az Antikvárius úr nem teketóriázott: halkan félretolta a pult alatti rejtett ajtót, és egy csiszolt rézből készült forgóajtó-szerkezetet húzott elő, amit gyakorlott mozdulatokkal csavarozott a bolt bejáratához.
A-kopcos-úr, akinek a homlokán az apró csontszínű ormok már egész szintvonalas láncolattá álltak össze, önkéntelenül is átvette a túravezető szerepét.
– Kérjük, őrizzék meg a jegyeket! – kurrantotta el magát meglepően derűs hangon, miközben a boltba tóduló kíváncsiskodókat terelte. – A Henderson-csúcs környékén a látási viszonyok kiválóak, de a zsugorfólia feszülése miatt a szintkülönbségek percről percre változhatnak!
Az új vevő, aki Mr. Henderson oldalán mozdulatlanul feszült a fólia alatt, most először pislantott egyet. Szemhéján apró, kékesen derengő patakmedrek rajzolódtak ki. A látogatók fegyelmezetten sorakoztak fel a rézkapu előtt, és mindegyikük készségesen nyújtotta előre a csuklóját, ahol a csontszínű por már finom méretarány-jelzéseket formált.
Az Antikvárius úr elégedetten bólintott, majd átadott a-kopcos-úrnak egy nehéz, bőrkötésű nyilvántartó könyvet.
– A domborzati változásokat kérem centiméterre pontosan vezetni – mondta az Antikvárius szárazon. – A hegyvidék nem tűri a pontatlanságot.
A-kopcos-úr kinyitotta a könyvet, ám a lapok finom csiszolópapírból voltak. Ahogy megérintette a papírt, az ujjbegyeiről azonnal eltűntek a saját ujjlenyomatai, és helyükre apró, nyomtatott magassági pontok égtek.
A mélyraktár felől ekkor egy nehéz, fémes csikorgás hallatszott, mintha egy óriási térképhenger kezdte volna forgatni a padló alatti fogaskerekeket.