273/9. A Kirakat Hegyvidéke – A Zsugorfóliás Alpok

A halvány, csontszínű csík a kirakatüvegen nem maradt sokáig észrevétlen. A-kopcos-ur, akinek figyelmét még mindig lekötötte Mr. Henderson arcának szüntelenül változó tájképe, éles szemmel észrevette, ahogy az ujjbegye által aktivált por lassan egy keskeny ösvénnyé rendeződött. Olyan volt, mint egy frissen felfestett turistaútvonal jelzése, ami egyenesen a homlokon tátongó kráterhez vezetett. Egy pillanatra elmosolyodott, mintha ő maga rajzolta volna oda. A boltban a zúgás immár nemcsak a padlón, hanem a levegőben is érezhetővé vált, egyfajta alacsony frekvenciájú búgássá, ami az egész teret megtöltötte, mintha maga az épület lélegezne, egyre feszültebb, mégis hívogatóbb hangulatot teremtve.
Egy idős hölgy, aki épp egy poros Goethe-kötet borítóját tapogatta, felpillantott, majd a szemüvegét igazítva a kirakat felé fordult. Először csak a mozdulatlan figurákat látta, de aztán szeme megakadt a pulzáló ereken, amelyek most már szinte áttetsző kékes fénnyel világítottak. „Óh, milyen *modern*!” – suttogta, és elővette a táskájából a telefonját, hogy lefotózza a „műtárgyat”. Néhány másodpercen belül már mások is követték a példáját. A feszült hangulat egyfajta bizsergő kíváncsisággá oldódott, ahogy a vásárlók lassan csoportosulni kezdtek a kirakat előtt, mintha egy ritka látványosságra bukkantak volna.
Az Antikvárius úr elégedetten hunyorogva, a bajuszát simogatva figyelte a jelenetet. Nemcsak a-kopcos-ur, hanem a többi betérő is elkezdte „felfedezni” a kiállítást. Az arcok domborzata egyre élesebbé vált, a repedések mélységet kaptak, és a pulzáló erezet hálója olyan komplexsé vált, hogy a-kopcos-ur már-már térképészeti pontossággal próbálta beazonosítani a „csúcsokat” és „völgyeket”. A zsugorfólia, mely a testüket borította, most már nem csak burkolat volt, hanem afféle „kontúr”, mely kiemelte a frissen formálódó tájegységeket, akárcsak egy gondosan tervezett terepasztalon.
Mr. Henderson és az új vevő, mozdulatlanul, de láthatóan élénkebben, mint valaha, várták a következő „turistát”. Arcukon, mintha maga a táj is örülne a figyelemnek, apró ráncok simultak ki, ahogy az erek pumpálták az ismeretlen nedűt, amely kékes fénnyel vibrált a bőr alatt. A „Kirakat Hegyvidéke” hivatalosan is megnyílt, és az első látogatók máris a túraútvonalakat térképezték fel. Az Antikvárius úr halkan felnevetett, és egy táblát vett elő a pult alól, melyet gondosan az üveghez támasztott.
A táblán, finom kalligrafikus betűkkel, ez állt: „273/9. A Kirakat Hegyvidéke – A Zsugorfóliás Alpok”.