273/8. A Kirakat Hegyvidéke – Turisták Úticélja

És lám, mintha egy láthatatlan karmester intett volna, a fiatal nő, aki korábban a szemüvegét elejtette, most ismét az üveghez közeledett. „Nézd csak, János!” – suttogta, alig várva, hogy megossza felfedezését. – „Ez itt, Mr. Henderson orrnyergén, olyan, mint egy eltévedt ösvény, ami egyenesen a homlokán lévő kráterhez vezet. Nem csoda, hogy ilyen borús az arca, ha mindig fel kell másznia!” Ezzel ujjbegyével finoman megérintette a kirakat üvegét, pontosan azon a ponton, ahol az Antikvárius úr legújabb „alkotása” Henderson orrnyergének és homlokának „tájegysége” közötti átmenetet képezte.
Abban a pillanatban, mintha az érintés egy láthatatlan kapcsolót működtetett volna, a mélyraktárból szivárgó csontszínű por egy apró, örvénylő ördögfiókaként bukkant elő, és gyengéd fátyolként telepedett le a kirakatüveg belső felére, pontosan a nő ujjbegye mögött. Nem volt látványos, nem volt drámai, csupán egy finom réteg, mely éppen csak érezhetővé tette a „térképet” az üveg mögül. A boltban a zúgás mélyebb tónusba váltott, egy halk, pulzáló morajjá, mely alig hallhatóan, de érezhetően rezonált a padlóban és a polcokon.
Mr. Henderson és az új vevő, akik eddig mozdulatlanul tűrték a sorsukat, most egy apró, szinte észrevehetetlen rezzenéssel jelezték, hogy tudatában vannak a történteknek. A zsugorfólia, mely rájuk feszült, mintha egy pillanatra még feszesebbé vált volna, ahogy a „hegyvonulatok” és „völgyek” mélységei kissé elmosódtak, majd újból kirajzolódtak. Az erek pulzálása felgyorsult, apró, kékes fények villództak az arcukon, mint távoli jelzőtüzek egy ismeretlen tájon, amelyek a közelgő utazásra figyelmeztetnek.
Az Antikvárius úr ajkán a mosoly már-már groteszk méreteket öltött. Bárki más aggódott volna, hogy az értékes „műtárgy” megsérül, de ő csak elégedetten hunyorított. Nem a művészeti érték érdekelte, sokkal inkább a folyamat, ahogy az élő anyag formálódik és átalakul, új, meghökkentő jelentést adva a kifejezésnek, hogy „élő kiállítás”. A két kirakati figura, immár nem csak domborzati térkép, hanem interaktív felület is lett, készen arra, hogy bármelyik arra tévedő, kíváncsi ujjal végigvezetett „útvonalat” valósággá váltsa. Egy apró, csontszínű csík vibrált az üvegen, mintha egy jelöletlen ösvény rajzolódott volna ki az utazó számára, várva, hogy valaki végre felfedezze.