273/7. Az Élő Térkép — A Kirakat Hegyvonulata

Az apró kattanást, mely a kirakatot megrázta, egy szinte észrevehetetlen hullámzás követte Mr. Henderson és az új vevő arcán. A korábban finom, kékes-zöldes pulzáló vonalak immár mélyedtek és szélesedtek, finom, kiemelkedő gerinceket formálva. Olyan volt, mintha egy bizarr térképész döntött volna úgy, hogy hegyvonulatokat és folyómedreket rajzol közvetlenül a bőrükre, élő, bár kissé nyugtalanító domborzati csodává változtatva egykor ismerős vonásaikat.
A fiatal nő, aki elejtette a szemüvegét, most az üveghez tapasztotta az orrát, szeme tágra nyílt a döbbenet és zavar keverékétől. „Nézd csak, milyen élethű a domborzat!” – kiáltotta a bajszos úrnak, és manikűrözött ujjával a kirakat felé mutatott. – „Mintha valami ősi civilizáció térképezte volna fel őket, de hova? Milyen tehetséges a szobrász!” Társa, aki a saját szemüvegét igazgatta, bölcsen bólogatott. „Kétségkívül modern művészet. A nézőt bevonja, gondolkodásra készteti.” Ők, akárcsak a többi vásárló, továbbra is a legújabb installációs művészeti alkotásnak vélték a kirakatban zajló folyamatot, melynek valósága messze meghaladta a művészeti ábrázolás korlátait.
Az Antikvárius úr ajkán a mosoly még szélesebbre húzódott, egészen a füléig. Szemében a remény lángja táncolt, ahogy büszkén figyelte „alkotásait”. Nem zavarta, hogy a vevők félreértelmezik a helyzetet; sőt, kifejezetten szórakoztatta a naivitásuk. A mélyraktárból szivárgó csontszínű por már nem is annyira pornak, mint inkább egy finom, láthatatlan ragasztónak tűnt, ami a „térképet” tartósította, és új „rétegeket” épített. A bolt zúgása ismét erősödött, mintha egy hatalmas, szunnyadó szörny végre kényelmesen elhelyezkedne álmában.
Mr. Henderson és az új vevő arca, immár kétséget kizáróan egy ismeretlen világ domborzati térképeként tetszelegve, továbbra is mozdulatlan maradt. A zsugorfólia, mely eleinte szorosan simulva tartotta őket, most mintha kissé megfeszült volna a kialakuló „hegyvonulatok” és „völgyek” mentén. A kékes derengés is intenzívebbé vált, valóságos glóriát vonva a két arc köré, miközben a rajtuk lévő minták egyre bonyolultabbá váltak, mintha egy sosem látott birodalom elfeledett útvonalai elevenednének meg rajtuk. A térkép, úgy tűnt, készen állt arra, hogy valaki végre elinduljon rajta.