273/6. Az Arcok Térképe — Az Új Domborzat

A hajszálvékony repedések Mr. Henderson és az új vevő arcán, melyek eddig csupán a felszín titokzatos térképét rajzolták, most mintha életre keltek volna. Nem mélyültek, de egyfajta belső fénnyel teltek meg, ami halvány, kékes-zöldes pulzálást kölcsönzött nekik, mintha erek dobognának a bőr alatt. A zsugorfólia vékony rétege alatt a textúra finoman változott, már nem a műanyag simaságát, hanem valami sokkal organikusabb, mégis merev anyag tapintását ígérte.
A bolt forgalma, mely eddig is furcsa ritmusban mozgott, most még inkább lelassult. Néhányan, akik éppen régiségeket nézegettek, felvont szemöldökkel meredtek a kirakatra. Egy fiatal nő, aki egy rézkeretes szemüveget próbálgatott, hirtelen elengedte azt, és az üveg szélén kopogó hanggal landolt. „Micsoda különleges technika!” – suttogta meglepett, de csodálkozó hangon a mellette álló, bajszos úrnak. „Mintha valódi erek lennének! Olyan realisztikus!”
Az Antikvárius úr ajkán a mosoly elmélyült. Fejét kissé oldalra billentette, mintha a mélyből érkező suttogó hangot próbálná jobban meghallani. A láthatatlan karmesteri pálca mozdulatai most precízebbé, irányítottabbá váltak. Nem a levegőben táncoló porra koncentrált már, hanem arra, ami a porral keveredő édes-savanykás illattal együtt a figurák belsejébe szivárgott. Mintha a bolt maga is lélegzett volna, minden egyes belégzésnél kissé megemelkedve, a mély zúgás pedig már nem is annyira hangnak, inkább egy óriási szív dobbanásának tűnt.
Mr. Henderson és az új vevő merev tekintete, mely eddig a bolti forgalomra irányult, most egy kissé elhomályosult. Az erezett arcok a kékes derengésben egyre inkább olyan benyomást keltettek, mintha egy ősi térkép elevenedne meg rajtuk, mely nem földrajzi tájakat, hanem valami egészen mást, valami belső utat mutatna. A „megnyílás” most már nem csak jelzés volt, hanem folyamat. Egy apró, alig hallható kattanás rázta meg a kirakatot, de a vevők mindössze annyit érzékeltek belőle, hogy egy újabb különleges effekttel gazdagodott a „kiállítás”.