271/7. A sterilizált vitrin — A tökéletes állapot

Henderson odaért a rézoszlophoz, és a sárgaréz zsetont precízen belecsúsztatta a gomb alatti keskeny nyílásba. A szerkezet mély, elégedett kattanással nyelte el a fémet, mire a gőzölgő gomb kékes fénnyel kezdett derengeni.
– Figyelje a részleteket – suttogta Henderson, miközben feszülten a gombra helyezte a tenyerét. – Ez a kalibrációs fázis a prémium partnerek kiváltsága. Most megnyílik a belső szentély, ahol a valódi, katalogizálatlan ritkaságok várnak ránk.
Az új vevő szótlanul bólintott, miközben a feszültségtől teljesen kiszáradt a torka. A padló hirtelen megremegett, s a nehéz hidraulika lágyan emelni kezdte a talpuk alatti lemezt. Úgy érezték, mintha egy elegáns lift repítené őket felfelé, egyenesen a legféltettebb kincsek birodalmába.
A fejük feletti fémburkolat hirtelen, hangos szisszenéssel szétnyílt, és a vakító fény elvakította őket. Amikor a szemük végre megszokta a világosságot, döbbenten eszméltek rá, hogy az antikvárium utcafronti kirakatában állnak. Henderson megpróbálta felemelni a karját, de képtelen volt rá: mindketten tetőtől talpig szoros, áttetsző zsugorfóliába voltak csomagolva. Mellkasukon egy sárga matrica virított: „Pormentesített gyűjtői darabok – Kiváló állapotban.” Az antikvárius épp kintről mustrálta őket a kirakatüvegen át, majd elégedetten megfordította az ajtón a táblát: Zárva.
A kirakat sarkában, a tiszta fapadlón egy apró, sötétkék üveggolyó hevert, aminek a mélyén egyetlen megfagyott légbuborék vibrált halkan.