271/6. A sárgaréz zseton — A kalibrált átjáró

Mr. Henderson két ujjával óvatosan kiemelte a meleg sárgaréz billétát a rekeszből, mintha csak egy méregdrága pralinét venne kézbe. A fémfelületen apró, gravírozott fogaskerekek mintája rajzolódott ki, amelyek a meleg légáramlat hatására miniatűr óraműként forgatni kezdték egymást.
– Látja? – fordult az új vevő felé elégedett mosollyal Mr. Henderson, miközben a finom aranypor csillogó réteggel vonta be a zakója hajtókáját. – A protokoll nem csupán higiénikus, de kifejezetten nagylelkű is. Egy mechanikus menetjegy a következő szintű eljáráshoz!
Az új vevő még javában pislogott, próbálva kipiszkálni a csillogó szárítóport a szempillái közül, amikor a fülke szemközti fala halk hidraulikus szisszenéssel kettényílt. A kiáramló langyos levegő helyét azonnal átvette a pince mélyéről érkező, hűvös, fémes illatú huzat.
A kitárult rés mögött egy keskeny folyosórészlet tűnt fel, amelynek közepén karcsú rézoszlop állt. Az oszlop tetején egyetlen gőzölgő gomb várakozott, s a belsejéből halk, ütemes kattogás szűrődött ki.
– Ne habozzunk, a mulasztás itt komoly büntetőkamattal járhat – jegyezte meg Henderson, majd határozott léptekkel átlépte a küszöböt, egyenesen a várakozó gomb felé tartva.