271/5. A páramentesítő fülke — A szintetikus felhőszakadás

Henderson megigazította a zakója hajtókáját, majd a szomszédos rozsdamentes acélajtó felé mutatott, amely úgy feszített a nyirkos falban, mintha mindig is egy luxusgőzfürdő bejárata lett volna.
– Igazán diszkrét megoldás – jegyezte meg elégedetten Mr. Henderson. – A legtöbb helyen közönséges forgókereszttel terelik a látogatókat, de az Automaták láthatóan adnak a személyes higiéniára és a megfelelő páratartalomra.
Az új vevő bizalmatlanul pillantott a tejüveges zuhanyfülkére, ahonnan sűrű, eperillatú pára szivárgott ki a küszöb alatt. Ösztönösen visszalépett egyet, de a mögöttük sziszegő Automata halk, figyelmeztető berregéssel jelezte, hogy a várakozási idő lejáróban van.
– De én tiszta vagyok – próbálkozott a vevő halk, bizonytalan hangon. – És ez a ruha tegnap volt tisztítóban.
– Ez nem a ruha tisztaságáról szól, kedves uram, hanem a szigorú protokollról – intette le Henderson szelíden, miközben határozott mozdulattal lenyomta a zuhanyfülke jéghideg rézkincsét. – A bürokrácia elvárja, hogy az áthaladó felek egyforma páratartalommal és antisztatikus töltéssel rendelkezzenek.
A fülkébe lépve a nehéz ajtó azonnal mögöttük csapódott, s a zárszerkezet kattanása kizárta a külvilágot. Odabent azonban nem záporozott vizes zuhany; ehelyett a csempézett falak rejtett nyílásaiból langyos, szárító légáramlat zúdult rájuk, amely apró, aranyszínű porszemcséket kavart a levegőben.
A szemközti falon ekkor halk reccsennéssel kinyílt egy kis rekesz, s a homályból egy sárgaréz billéta emelkedett ki.