271/4. A gőzölgő gomb — A szövetbe zárt bérlet

Henderson egyetlen magabiztos mozdulattal becsúsztatta a kopott laminált kártyát a sziszegő nyílásba. A sárgaréz szerkezet belsejében fémes zakatolás futott végig, mintha egy elfeledett óramű ébredt volna fel sokéves álmából, s a műszerek mutatói kitörő lelkesedéssel csaptak át a piros tartományba.
– Ne riadjon meg, ez csupán a bürokratikus akklimatizáció – nyugtatta a vevőt Henderson, miközben feszülten figyelte a gép alsó rézkupakját. – A rendszer most győződik meg róla, hogy ön nem egy álcázott kerti törpe, akit a szomszédos kerület küldött ipari kémkedésre. Ez teljesen standard protokoll.
A gépből halk, békebeli csengőszó hallatszott, mint egy békebeli fűszerüzletben, s az alsó rézrekesz ruganyosan kiugrott. Belsejében nem aranyrögök vagy rejtélyes térképek feküdtek, hanem egyetlen, finoman gőzölgő, zöldes szövettel bevont gomb.
– Parancsoljon, nyomja meg – intett Henderson ünnepélyes mozdulattal. – De szigorúan a jobb hüvelykujja szélével! A gép rendkívül kényes a szimmetriára.
Az új vevő óvatosan kinyújtotta a kezét, s amint megérintette a meleg szövetet, az Automata oldalán lévő réztölcsérből reszelős, gépies hang szólalt meg:
– Bérlet elfogadva. Kérjük, távozzon a bal oldali zuhanyfülkén keresztül.