271/1. A kulcsos fülke — A fertőtlenített útvonal

Henderson óvatosan benyúlt a fémrekeszbe, és két ujjával, mintha fertőző tárgyat fogna, kiemelte a vörös műanyag fityegőt. A rejtélyes ketyegés a fal túloldalán egyre egyenletesebbé vált, akár egy békebeli falióra halkan lüktető, kiszámítható szíve.
– Ez nem hiba – jelentette ki Henderson meglepően száraz hangon, bár a homlokáról lecsöppenő izzadságcsepp egészen másról árulkodott. – A hitelesítést követően a rendszer megköveteli a higiéniai protokoll maradéktalan betartását. Enélkül a tranzakció érvénytelen.
Az új vevő szeme rángatózott a feszültségtől.
– A... mosdókulcs? – nyögte ki szaggatottan, miközben félénken hátrált egy lépést a sziszegő Automatától. – Miért ad egy téridő-gép személyzeti mosdókulcsot?
Henderson válasz helyett a hátsó fal melletti, kopott lambériára mutatott. Ott, ahová korábban a sötét miatt senki sem nézett, egy apró, rézkilincses fülkeajtó simulatai rajzolódtak ki. A kulcs meglepően simán fordult el a zárban.
Ahogy a keskeny ajtó feltárult, nem a megszokott vizesblokk, hanem egy vakítóan fehér, csempézett folyosó tárult fel előttük. A folyosó legvégén egyetlen, magányos szappanadagoló függött a falon, amelyből ritmikus kattanások kíséretében egy-egy apró, zöldes csepp hullott a semmibe.