270/6. A kékes füst — A beállított fogadás

Mr. Henderson hűvösen elmosolyodott, majd mellényzsebéből előhúzott egy apró, sárgaréz kulcsot. Nem mutatott semmiféle kapkodás jelét, mintha a szekrény alól pöffenő kékes füst pontosan annyira hozzátartozna a délutáni menetrendhez, mint a teadélutánok szertartásos csörömpölése.
– A rendszer csupán páratartalom-kiegyenlítőt alkalmaz – közölte kimérten, miközben a kulcsot a katalógusszekrény oldalán lévő, alig látható résbe illesztette. – Ha túlságosan száraz a levegő, a belső mechanizmusok hajlamosak a túlmelegedésre, amikor átveszik az új küldeményt.
A szekrény halk, olajozott nyikordulással magától eltolódott a faltól mintegy három hüvelyknyit. A mögötte lévő lambéria borításában egy rézbevonatú csőnyílás vált láthatóvá, amelynek peremén még ott lebegett az aromás pára. A sötét járatból hirtelen egy laminált, csillogó felületű kártya csusszant ki, és tompa koppanással állt meg a padlódeszkán.
Az új vevő gyanakvóan lehajolt, és két ujjával felemelte a lapot. A felülete meglepően langyos volt, és apró, dombornyomott betűkkel csupán egyetlen sor állt rajta: „A VII. szekció elfogadta az értékelést. Kérjük, készítse elő a fogadórekeszt.”
– Fogadórekesz? – kérdezte a vevő felvont szemöldökkel. – Mr. Henderson, maga antikvár könyveket árul, vagy egy elosztóközpontot üzemeltet?
Henderson nem válaszolt. Ehelyett megigazította a szemüvegét, és a talpuk alatti deszkák felé intett, ahonnan mély, ritmikus vibráció indult meg.