270/5. A guruló gyöngyök — A rejtett mechanizmus

A csilingelő hang nem csendesült el, sőt, ütemes, guruló morajlássá terebélyesedett a tölgyfa könyvespolcok árnyékában. Mr. Henderson elnézést kérően bicentett a vevő felé, majd megfontolt léptekkel megindult a bolt sötétebb, ritkán bolygatott sarka felé, ahol a régi atlaszok és gőzhajózási évkönyvek halmozódtak.
Az új vevő szorosan a nyomában haladt, ujjait még mindig gyanakvóan dörzsölgetve, mintha az iménti zselékocka hiányzó nyomait próbálná eltüntetni – bár az meglepő módon semmilyen érezhető maradványt nem hagyott maga után. A sarokban, egy fémvázas katalógusszekrény alól apró, csillogó golyók gurultak elő egymás után, mintha egy láthatatlan kéz szórta volna őket a padlódeszkák rései közé.
„A rendszer, úgy tűnik, feldolgozta a hetes értékelést” – jegyezte meg Mr. Henderson hűvös tárgyilagossággal, miközben félretolt egy megfakult fóliánst. „Minden egyes pontszám egy bizonyos szervizciklust vált ki a gépezet mélyén. A hetes általában a belső csapágyak tisztulását jelenti.”
Az új vevő letérdelt, és megpróbált elkapni egy még guruló üveggyöngyöt, de az az ujja érintésére finom, szürkés porrá hullott szét, mely szúrós kámforillatot árasztott. A katalógusszekrény mögül ekkor tompa, fémes kattanás hallatszott, mintha egy nehéz retesz nyitódott volna ki a padló alatt.
„Ez nem egyszerű tisztulás volt” – mondta a vevő halk, szkeptikus hangon, miközben leporolta a tenyerét. „Ez a gép nem tisztít, hanem helyet csinál valaminek.”
A szekrény alsó illesztéséből ekkor halvány, kékes füstcsík szivárgott elő, egyenletes, szabályos ritmusban pöffenve a hűvös levegőbe.