270/4. A zselés kocka — Az éteri kóstoló

Az új vevő ujjbegyei finoman érintették az áttetsző kockát. Az anyag semleges volt, alig érezhető, mintha maga a levegő sűrűsödött volna össze egy falatnyi formában. Megfordította, megvizsgálta a halványan derengő felületét, mielőtt a szája felé emelte volna. Mr. Henderson, akinek a valóságérzéke már rég túl volt a „meglepetés” fázison, és lassan a „teljesen mindegy, mi történik” állapotába süllyedt, csak nézte.
A vevő habozás nélkül harapott egyet. Egy apró, ropogó hang hallatszott, mintha az űr hideg, kristályos csöndje tört volna szét a fogai között. Az édes illat felerősödött, de az íz… Az íz meglepően semleges volt. Nem rossz, de nem is emlékezetes. Mintha a kozmosz tiszta, vákuumos lényegét porcukorba forgatták volna, majd elfelejtettek volna hozzá bármilyen karakteres vonást adni. A vevő arca nem rezdült, csak egy apró ránc jelent meg a homlokán, mint aki egy különösen nehéz adóbevalláson gondolkodik. Lassan megrágta, majd némi rituális komolysággal lenyelte a falatot.
„Nos,” szólalt meg végül, hangjában némi csalódottság és még több száraz észrevétel. „A reklám valami jobbat ígért. Vagy legalábbis valami konkrétabbat. Legalább a textúrája érdekes volt.”
Mr. Henderson, aki már megszokta a Kozmikus Elégedettségi Visszacsatoló Automata kiszámíthatatlan „funkcióit” – bár egyikre sem volt igazán felkészülve, és egyre inkább az a meggyőződése alakult ki, hogy a „váratlan” a gép alapbeállítása –, megvonta a vállát. „Gondolom, az elégedettség nem mindig egyenlő a gasztronómiai élvezetekkel. Talán a lényeg a gesztus. Vagy a szám, ami majd megjelenik.”
Az Automata eközben halk zümmögésbe kezdett, mely mélyről jött, mintha egy elégedett óriás emésztene. A lebegő kocka helyén egy apró digitális kijelző jelent meg, melyen egyetlen, villogó szám, a „7” volt látható, rózsaszín fényben vibrálva. Majd lassan elhalványult, és az egész szerkezet visszaállt korábbi, titokzatosan lüktető állapotába. A levegőben még sokáig megmaradt a vaníliás-virágos illat, és valami más is: egy távoli, alig hallható, de jellegzetes csilingelés, mintha apró üveggyöngyök gurultak volna egy fémcsőben, valahol a bolt mélyén.