Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
269/8. A pince titka — Az élénkítő lüktetés
A bolt feszült csendjét felváltó morajlás először alig hallható volt, afféle távoli, mély, gyomorrengető zúgás, mintha a Föld maga adna ki egy óvatlan nyögést. Mr. Henderson, arcán az „ELÉGEDETT” feliratú papírtekercs okozta sápadtság még mindig uralkodott, idegesen pislogott, miközben a hang lassan, de kérlelhetetlenül erősödött. „Ó, ez… ez csak a gravitációs rezonátor, tudja,” suttogta, hangja épphogy hallatszott az egyre mélyülő lüktetésben. „A téridő-egyensúly fenntartásához időnként… nos, *ki kell engednie a gőzt*. Különben… nos, repedések keletkezhetnek a valóság anyagában.”
A vevő azonban nem volt meggyőzve. A „gőz” szó hallatán egy pillanatra elgondolkodott, hogy vajon valamilyen kozmikus szauna van-e a bolt mélyén, de a talpán át felkúszó, finom, ritmikus vibráció inkább egy óriási szívverésre emlékeztette. Nem a rozsdás csőrendszer, nem is egy távoli teherautó zakatolása, hanem valami sokkal intimebb, sokkal *élőbb* dolog rezdült a padló alatt. Tekintetével Mr. Hendersontól a bolt hátsó részébe vándorolt, ahonnan a hang kétségkívül eredt.
Az antikvárius, mintha elkapta volna a vevő néma kérdését, nagyot nyelt, és kissé vonakodva, de mégis határozottan elindult a sorok között, maga után intve a vevőt. A poros polcok, tele elfeledett történetekkel, mintha maguk is rezegtek volna a lüktetés ritmusára. Minden lépéssel a morajlás intenzívebbé vált, az addig alig érzékelhető rezgés most már határozottan érezhetővé erősödött, mintha egy láthatatlan óriás dobogott volna a boltmélyi labirintusban.
Végül elértek egy súlyos, sötét tölgyfából készült ajtóhoz, amely látszólag illeszkedett a bolt régies berendezéséhez, ám valahogy mégis idegenül hatott. Soha nem vette észre, gondolta a vevő, pedig legalább háromszor járt már itt. Az ajtó apró, rozsdás réz kilincse körül a levegő mintha sűrűbb lett volna, és az alig észrevehetően ismétlődő „düb-düb” hang innen áradt a legerősebben. Mr. Henderson habozva nyújtotta ki remegő kezét, mintha attól tartana, hogy az ajtó nem csak egy másik helyiséget, hanem egy másik dimenziót rejt.
A vevő azonban nem volt meggyőzve. A „gőz” szó hallatán egy pillanatra elgondolkodott, hogy vajon valamilyen kozmikus szauna van-e a bolt mélyén, de a talpán át felkúszó, finom, ritmikus vibráció inkább egy óriási szívverésre emlékeztette. Nem a rozsdás csőrendszer, nem is egy távoli teherautó zakatolása, hanem valami sokkal intimebb, sokkal *élőbb* dolog rezdült a padló alatt. Tekintetével Mr. Hendersontól a bolt hátsó részébe vándorolt, ahonnan a hang kétségkívül eredt.
Az antikvárius, mintha elkapta volna a vevő néma kérdését, nagyot nyelt, és kissé vonakodva, de mégis határozottan elindult a sorok között, maga után intve a vevőt. A poros polcok, tele elfeledett történetekkel, mintha maguk is rezegtek volna a lüktetés ritmusára. Minden lépéssel a morajlás intenzívebbé vált, az addig alig érzékelhető rezgés most már határozottan érezhetővé erősödött, mintha egy láthatatlan óriás dobogott volna a boltmélyi labirintusban.
Végül elértek egy súlyos, sötét tölgyfából készült ajtóhoz, amely látszólag illeszkedett a bolt régies berendezéséhez, ám valahogy mégis idegenül hatott. Soha nem vette észre, gondolta a vevő, pedig legalább háromszor járt már itt. Az ajtó apró, rozsdás réz kilincse körül a levegő mintha sűrűbb lett volna, és az alig észrevehetően ismétlődő „düb-düb” hang innen áradt a legerősebben. Mr. Henderson habozva nyújtotta ki remegő kezét, mintha attól tartana, hogy az ajtó nem csak egy másik helyiséget, hanem egy másik dimenziót rejt.
Ebben a részben
Szereplők
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Helyszín
- fo-helyszin
Előző jelenet szereplői
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.