269/7. A visszajelző papír — A kozmikus elégedettség

A vevő és Mr. Henderson lélegzetvisszafojtva várták, mi következik. A ropogás után, egy másodpercre a csend telepedett a boltra, majd egy halk, *katt* hanggal a sárgaréz szerkezet, amely eddig mozdulatlanul állt, alig észrevehetően elmozdult. Nem sokat, csupán egy hajszálnyit, mintha az egész apparátus egy belső, rejtett tengelyen fordult volna a falban. A vevő szeme elkerekedett a meglepetéstől.
Mr. Henderson arca még sápadtabbá vált, már-már áttetszővé, miközben tekintete kétségbeesetten járta a gépezetet. Aztán, a mechanizmus alján, ahol eddig csak tömör rézfelület volt, egy parányi, négyzetes nyílás tűnt fel a fémben. Ebből a sötét, apró résből, lassú, méltóságteljes mozdulattal, egy tökéletesen összetekert, apró papírtekercs emelkedett ki, mint valami miniatűr orákulum üzenete.
A tekercs olyan apró volt, hogy alig lehetett volna szabad kézzel megragadni. Mr. Henderson, mintha erre számított volna, de mégis meglepődött volna, gyorsan előkapott egy csipeszt a zsebéből. Keze remegett, ahogy megfogta a papírt, gondosan ügyelve, hogy ne sértse meg. „Ez… ez a… a kvantum-feedback modul,” suttogta, a hangja alig hallható volt a feszült csendben. „A… a rendszer önellenőrzési riportja. A… a portalanítási ciklus utáni kalibrációs adatok. Elengedhetetlen az… az optimális téridő-egyensúly fenntartásához.”
A vevő elképedve nézte, ahogy Mr. Henderson kibontja a parányi tekercset. A papíron, apró, elegáns írással, egyetlen szó állt: „ELÉGEDETT.” A vevő egy pillanatra azt hitte, hallucinál. „Elégedett?” kérdezte, hangjában a hitetlenség és a csodálat keveredett.
Mr. Henderson bólintott. „Igen. A… a rendszer visszajelzése. A… a hatékonysági mutató. Ha… ha nem elégedett, az… az katasztrófa. A… a téridő meghajlik.” A vevő lassan megfordult, és a sárgaréz szerkezetre nézett, amely most már mozdulatlan volt, mintha sosem tette volna meg a legapróbb mozdulatot sem. A feszültség a levegőben sűrűsödött. A kozmikus porszívó most már egy kozmikus elégedettségi kérdőívvé vált, amely valami sokkal nagyobb és érthetetlenebb rendszer része volt. A vevő tekintete átsiklott Mr. Henderson reszkető kezén, majd megállapodott a bolt hátsó részében, ahol a feszült csendet most valami egészen új, alig hallható, de rendkívül mély *morajlás* kezdte felváltani, mintha a falak mögött egy óriási motor épp most ébredt volna fel álmából.