269/6. A sikló szál — A portalanító sziszegés

A fémes szál, mintha egy láthatatlan, precíz kéz irányítaná, lassan és megfontoltan kúszott végig a padlón. Halk, sziszegő hangja alig hallatszott a bolt feszült csendjében, ahol a vevő és Mr. Henderson lélegzetvisszafojtva figyelték a mozgását. Az „új vevő” szeme összeszűkült. Érezte, hogy a korábbi prózai magyarázatok ellenére valami még mindig nincs rendben. A sárgaréz szerkezet, amelyről kiderült, hogy egy tengerimalac-alom tisztító, valami sokkal kifinomultabb és talán még nevetségesebb titkot rejthetett.
Mr. Henderson, akinek sápadt arca a korábbi magyarázatok kudarca után még inkább elvesztette színét, remegő ujjal mutatott. „Ez… ez a… a kvantum-összekötő szál,” dadogta, hangja elcsuklott. „A kozmikus energia finom pulzálását továbbítja… az… az elzárt szektorba. A… a téridő rugalmassága ezt megköveteli.” Nyelt egy nagyot, mintha a saját szavai fullasztanák meg.
A vevő nem szólt semmit. Csak nézte, ahogy a szál, mint egy lassított felvétel, eléri a hátsó szoba tölgyfa ajtaja alatti keskeny rést. A feszültség tapintható volt; mindketten egy drámai eseményre számítottak, talán az ajtó hirtelen kinyílására, vagy egy rejtett mechanizmus beindulására. Ám a szál nem hatolt be a résen. Ehelyett, a legváratlanabb módon, finoman végigsimított az ajtóküszöbön, majd egy apró, hajszálvékony porcsík jelent meg, amelyet a szál, mint egy miniatűr seprű, félresöpört.
Egy újabb, elfojtott sziszegéssel a fémes szál, miután elvégezte apró, ám meglepően alapos feladatát, ugyanolyan lassan elkezdett visszahúzódni a sötét résbe, ahonnan előbújt. Mr. Henderson felnyögött. „Látja?” suttogta kétségbeesetten. „A mikrokozmikus porfelhalmozódás, amely zavarhatja a portálok kalibrációját. Elengedhetetlen az… az abszolút tisztaság. A… a szellőzőrendszer automatikus tisztítószálai.”
A vevő arcán a riadtság és az elképedés furcsa keveréke ült. Egy apró, megvető mosoly futott át az ajkán. A kozmikus porszívó. Ez volt tehát a rejtélyes gép következő prózai funkciója. Éppen elégedettséget érzett a felfedezés abszurditása felett, amikor a szál utolsó centiméterei is eltűntek a rézcső mögött. Ekkor, a fal mélyéről, ahonnan a rejtélyes szerkezet zaja korábban is érkezett, egy halk, száraz *ropogás* hallatszott, mintha valami, ami eddig szunnyadt, most éppen elmozdult volna a helyéről.