269/5. A pneuma-dübörgés — A rejtett karbantartás

Mr. Henderson sűrű pislogások közepette a mellkasához szorította a portörlő rongyot, miközben a bolt padlója finoman megremegett a túlsó sarokból érkező dübörgéstől.
„A… a téridő-szövet rezonanciája,” köszörülte meg a torkát, és félénken a sötét sarok felé mutatott. „Amikor a Pneuma-Táp túlhalad az adagolási fázison, a szomszédos dimenziók vákuumja megköveteli a gravitációs kompenzációt. Ez teljesen természetes jelenség a magasabb rendű mechanikában.”
A vevő azonban fittyet hányt a dimenziókra. Lassan átlépte a rendetlenül felhalmozott enciklopédiákat, és megállt a nehéz, tölgyfa tálalószekrény mellett. A rejtélyes dübörgés forrása egyáltalán nem egy ősi átjáró volt, hanem a sárgaréz szerkezet aljából kiinduló, vastag fémcső, amely egy porlepte, mechanikus salakfiókba torkollott.
A gravírozott rézrudacska, amelyet a vevő közelebbről is szemügyre vett, meglepően egyszerű funkciót látott el: karbantartási mérőléc volt. A hieroglifáknak hitt jelek valójában kopott gót betűs feliratok voltak: „TISZTÍTÁS: 300 ADAG UTÁN”.
A dübörgés száraz szisszenéssel csillapodott le, ahogy a gép automatikusan kisöpörte a tengerimalac-alom felgyülemlett forgácsát a tálaló mögötti gyűjtődobozba. Mr. Henderson megszeppenten simította hátra ritkuló haját.
„Természetesen… a kozmikus tisztaság a legfőbb erény,” suttogta bizonytalanul.
A vevő hűvös elégedettséggel bólintott, ám ekkor a rézcső mögötti sötét résből egy vékony, fémes szál pattanva tekeredett ki, és halk sziszegéssel elindult a hátsó szoba zárt ajtaja felé.