269/4. A Pneuma-Táp titka — A szinkronizált adagolás

A fal mélyén egy eddig nem hallott rugó feszült meg halkan. A feszültség tapintható volt, mintha a levegőben lógna a megmagyarázhatatlan. Ám a várt kozmikus rezdülés helyett egy apró, rézkeretes számláló bukkant elő a szerkezet oldalából. Halk, száraz kattanással fordultak át a számjegyek, és a „Pneuma-Táp Adagolás” felirat alatt egy tiszta „003” jelent meg. Mr. Henderson arca olyan sápadt lett, mint egy rég elfeledett, porlepte asztrolábium.
A vevő néma maradt. Lassan, megfontoltan elvette az ujját a gomból, majd egy pillanatra elgondolkodva nézett Mr. Hendersonra, akinek a homlokán apró izzadságcseppek jelentek meg. A tengerimalac eközben elégedetten rágcsálta a harmadik mézeskalács-kockát. A „Pátria Művek” felirat ekkor már nem rejtélyes ősi tudást, hanem egy rendkívül precíz, ám annál prózaibb rágcsáló-etető berendezés hírét viselte.
„Nos… mint azt… már említettem,” kezdte Mr. Henderson, hangja egy oktávval magasabbra szökött, mint ahogy azt egy kozmikus tárgyak szakértőjétől elvárná az ember, „a numerikus szinkronizáció rendkívül fontos a multiverzum stabilitásának fenntartásában. Ezek a számok, látja, nem az adagolás mennyiségét jelzik, hanem a tér-idő kontinuitásának kozmikus ugrásait. Minden egyes kattanás egy galaxis születését… vagy legalábbis egy kényelmesen elhelyezett rágcsáló élvezetét jelzi.”
A vevő csak megrázta a fejét, és tekintete lejjebb siklott, a számláló alatti apró, alig látható rovátkákra. Egy rézrudacska volt, amelyre mintha apró, furcsa, hieroglifaszerű jelek voltak vésve. Ezek nem a Pátria Művek logójának tűntek, sokkal inkább valami… ősi üzenetnek, ami az egész gép funkciójához képest abszolút értelmetlennek tűnt. A bolt túlsó sarkából, a nehéz, ódon bútorok közül egy tompa, ütemes dübörgés hallatszott, mintha valami nagy és nehéz, mélyen a föld alatt, lassan és egyenletesen mozgásba lendült volna.