269/2. A rejtett óramű — A cukros rezgés

A vevő, a cseppet sem meggyőződve Mr. Henderson legújabb kozmikus elméletétől, továbbhajolt. A tengerimalac, mit sem törődve az emberi drámával, édesen majszolta a mézeskalácsot, és ritmikusan csengette a nyakában lévő apró kolompját. A ketyegés most már egészen nyilvánvalóan egy fali résből szűrődött ki, pontosan a háziállat díszes doboza mögül. A vevő elhúzta a porral belepett függönyféleséget, ami a doboz mögé volt terítve. A látvány egy finoman megmunkált sárgaréz szerkezetet tárt fel, melynek apró fogaskerekei és rugói lassan, de kérlelhetetlenül mozogtak, mintha egy miniatűr, rejtett világ pontos időmérője lenne. Nem volt benne semmi interdimenzionális, de annál inkább valami régimódi, kifinomult mérnöki munka.
„Ó, igen, igen!” – kapta el Mr. Henderson a fonalat, bár arca elárulta, hogy ez a „fonal” valójában egy váratlanul elébe vetett csali volt. „Ez a… *szerviz-interfész*! A Multiverzum túloldalán lévő partnerboltokkal való szinkronizációhoz szükséges! Látja, ha a… *csillagközi elégedettségi pontszámok* ingadoznak, ez a kis szerkezet stabilizálja a… *kozmikus vásárlói aurát*! Különösen érzékeny a… *mézeskalács-alapú vibrációkra*, melyek a boldog tengerimalacokból áradnak!” – mondta, miközben gyanúsan a rágcsáló felé pillantott, mintha az lenne a szerkezet igazi, mozgatórugója.
A vevő azonban nem a tengerimalacot nézte. Tekintetét a szerkezetre szegezte, amelyen most már tisztán látszott egy apró, elmosódott felirat. A ketyegés egy pillanatra megtorpant, majd egy halk, zümmögő hang kíséretében ismét megindult, mintha a szerkezet most valami új, rejtett impulzust kapott volna a fal mélyéből. A vevő ujját a sárgarézre helyezte, megpróbálva leolvasni az alig kivehető betűket. Mr. Henderson, látva a vevő elszántságát, még egy utolsó, kétségbeesett magyarázatot próbált előrántani. „Tudja, ez egy… *gravitációs fluxus-kompenzátor*! Ha a Föld gravitációja véletlenül elcsúszna, ez a szerkezet biztosítaná, hogy a… *polcokról ne essen le semmi*! Lényegében a *kozmikus rendfenntartás* egyik alapköve!” – suttogta, miközben idegesen igazgatta a szemüvegét. A zümmögés azonban, mely most már egyértelműen a falból érkezett, egyre erősödött, elnyelve Mr. Henderson magyarázatának utolsó, reménytelen szavait.